Kosár

Az újkori filozófia iránt érdeklődő magyar olvasók előtt sem Isaac Newton, sem Gottfried Wilhelm Leibniz alapgondolatai nem ismeretlenek. Mindketten az új tudomány és világkép alapvetésén munkálkodtak.

„vallomásos, tanúságtevő és ironikusan is az élet alapkérdéseit tapasztalatai, élményei közvetítésével vizsgáló költőnek mondom Király Leventét; őszinteségre és pontosságra törekvő, közvetlen és érzékeny alkotónak. Ez a magatartás megteremti a maga autenticitását, szemben minden narratológiai trenddel. És ahogy segít a költőnek, hogy versről versre felépítse magát, úgy versről versre próbára is teszi az elszántságát és komolyságát.” (Bodor Béla, 2007)

Ez a történet egy teljesen új birodalomba kalauzolja el az olvasót: az érzések zűrzavaros kavalkádjába, ahol oly sokan eltévedtek már. A regényes formában megírt, ezáltal mindenki számára könnyebben befogadható tanításokban választ találunk számtalan olyan kérdésre, amit ezidáig talán még megfogalmazni sem tudtunk.

Az ismétlés című könyv – két másik művel együtt, amelyek közül az egyik a Félelem és reszketés – 1843 októberében jelent meg Koppenhágában. Kierkegaard rövid élete (1813-1855) alatt elképesztő mennyiségű könyvet írt, talán egy személyben volt zseni és grafomán, mind a művek minőségét, mind azok mennyiségét tekintve. Ez a mű, amely egyszerre híres regényes formában megírt szerelmi történetéről és egészen különös erővel megjelenített Jób- értelmezéséről, az idők során a szerző egyik legismertebb és legkedveltebb írása lett. Rilkét például arra készteti, hogy dánul tanuljon azért, hogy a szerző műveit eredetiben olvashassa. Az ismétlés a világirodalom egyik legszebb és legszemélyesebb vallomása a szerelemről. Személyes és szenvedélyes.

Kategóriák burjánzása a magyar közoktatásban

Minél korábban felismerjük, mi akadályozza egy gyerek fejlődését, annál jobbak lesznek az esélyei? Minél tovább marad óvodában, annál jobban teljesít az iskolában? Minél egyénre szabottabb a fejlesztés, annál hatékonyabb? Minél többféle iskola és tagozat közül lehet választani, annál több lehetőséget kapnak a gyerekek? Minél pontosabban ismerjük az egyéni fejlődési ütem szakaszait, annál jobb oktatást tudunk biztosítani? Minél több szakember minél precízebben állapítja meg a gyerek "nevelési igényét", annál jobb fejlesztésben részesülnek?