Öreg bédekkerek utolsó oldalán kihajtogatható a teljes óceán, kellős középen ott, hol a szőke szelek nyugodni térnek épp, merül el egy sziget. Lassúdan süllyed el hegye és dzsungele a dzsungel köldökén egy tó merül vele, körzővel rajzolt víz, tükrözi az eget, az égbolt tengelyén tükröz egy felleget. A felhő csolnakán csukott szemmel, hanyatt fekszem, a nyitott könyv az arcomon maradt. Címoldalán a hold szeladonszín érem, a megfordult időt pulzusomon mérem. Részlet

Marton László Távolodó Az utolsó funky című, válogatott és új verseket tartalmazó kötete, amelyre 35 évet kellett várni.

Arday Gézával beszélget Borbély László

Ez a verseskötet a tökéletes nyelv keresése: egy valaha volt, gyermekkori nyelvé, amellyel az élet zenitjén túljutott férfi szembeszállhat az elmúlás és a pusztulás erőivel, hogy visszamenőleg is mindent jóra fordítson.

Animista víziók és aszketikus hétköznapiság feszülnek egymásnak. Vágyak, tünékeny és traumatikus emlékek, reflexiók és álmok káoszából fokról fokra kibontakozik egy élet egyszeri és összetéveszthetetlen rajzolata, azé a férfié, akinek az otthona - Magyarország helyett Norvégia -, a nyelve - a norvég helyett a magyar - és az élete - a sajátja helyett a családjáé - idegen lett, hogy végül ebben az idegenségben találja meg a hazautat. A kötet nyolcévnyi hallgatást tör meg.