Számtalan könyvet írtak már filozófia és (keresztény) vallás kapcsolatáról. Ennek a könyvnek az a sajátossága, hogy kettős apológia kíván lenni egyszerre: a hité éppúgy, mint a filozófiáé. Megközelítésében ezért aztán billeg, hiszen hol a hit, hol a filozófia oldalára áll. A könyv tézise szerint ugyanis a filozófiai és a teológiai (azaz hívő) gondolkodást meg kell különböztetni egymástól, mégpedig azért, hogy egyik se veszítse el tudását saját radikalitásáról. Ezért vállalkozik arra, hogy legalább nyomokban megpróbálja kifürkészni e két gondolkodás bonyolult kapcsolatát. Kiindulópontja szerint Kierkegaard, Husserl és Heidegger gondolkodása egy-egy modellnek tekinthető filozófia és teológia (azaz hívő gondolkodás) kapcsolatára nézve, miközben e kapcsolat feltárásában sokat köszönhet Deleuze-nek. Ám teológusok is szóhoz jutnak e kérdés kapcsán, mégpedig Bultmann és Luther. Végső soron a könyv szeretne ahhoz is hozzájárulni – az adott kereteken belül –, hogy felismerjük Luther hatását a 19-20. századi élet- és egzisztenciafilozófiára.

Horváth Orsolya (1976): egyetemi oktató a KRE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán. Tanulmányait Miskolcon, Budapesten és Bécsben végezte. Fenomenológiai filozófiából doktorált (ELTE), rendszeres teológiából habilitált (EHE). Érdeklődésének homlokterében a végesség és a túlnan kapcsolatának kérdései állnak. Számos tanulmány és több könyv szerzője. Évekig főszerkesztő-helyettese a Vallástudományi Szemlének. Közreműködő a Luther Válogatott Művei sorozat szerkesztési munkálataiban.