„Az a korrupció, amelyből engem kihagynak” – valahogyan így fogalmazott, önironikus komolysággal, Gajári Ödön (1852–1919) a dualizmus korának egyik ismert személyisége, Tisza Kálmán és Tisza István hűséges, bár nem mindig feltétlen híve; az előbbivel például nem értett egyet Liszt hamvainak hazahozatalának ügyében, az utóbbi pedig azt tette, amit a politikusok azóta is gyakran és buzgón tesznek, olykor zokon vette, hogy mi jelent meg az újságban. Gajári Ödön életművének legmaradandóbb darabja, az 1903-ban alapított Az Ujság című napilap, ám e kötet nemcsak a magas színvonalú lap sikereivel és kudarcaival foglalkozik, hanem az alapító életútjával is. A nagybirtokos Gajári parlamenti képviselő, lapszerkesztő, üzletember volt egy személyben, a késő dualista szabadelvű elit egyik ismert és olykor élesen bírált személyisége. Mikszáth nagyra becsülte szónoki képességeit és szerkesztési elveit, a parlamentben Jókai védte meg zsidózó képviselőtársától, lapjában bontogatta szárnyait a fiatal Móricz Zsigmond. Színes – párbajozó, tarokkozó – egyéniségét, családszeretetét, politikai pályáját, szerkesztői és publicista munkásságát mutatja be ez a kötet, korabeli dokumentumokat, levéltári iratokat, újságcikkeket felhasználva, miközben az olvasó képet kap azokról is, akik elpusztíthatatlannak hitték a Monarchia „várótermét”. Miként főhősünk, Gajári Ödön is.