„azt írja, hogy hét napig egyfolytában esett az eső, és akkor a szomszédos falu fölött megindult a szikla,  és akkora köveket szórt a falura,  mint egy tehén”

A háborúval nem lehet szembenézni. Aki túléli, az ezzel kínlódik. E regény szerzője a kilencvenes évek boszniai háborújának katonái és túlélői közé tartozik.

A polgárháború utáni zűrzavarban, az elbukott remények szürkületében szinte észre sem venni, hogy az Esplanāde park adventi forgatagában egy hajlott hátú, zavartnak tűnő öregember kinyújtja karját a körhinta felé, és leemel róla három kisgyermeket. „Hajnali négy körül Dāvuss nyomozó felriadt álmából, mert odalenn az ablak alatt mintha ritmikus kopogtatást lehetett volna hallani, aztán minden elcsendesedett, de az álma már elszállt.”
Az Európai Unió Irodalmi Díja (2017)

„…ahelyett hogy élnénk, csak remélünk – Aninha nem akarta magát megadni egy ilyen sorsnak… a José utáni sóvárgás és az azzal járó örök aggodalom helyett úgy döntött, utánamegy.”
Viareggio Rèpaci-díj (2011)

„Maguknak, lányok, elég, ha rámfigyelnek, és maguk lesznek a crème de la crème.”
Ezt a regényt a mindenkori angol nyelvű regényirodalom legnagyobbjai közé sorolják!

Dagmara, a Berlinben élő lengyel tévés újságírónő lassan a pályája csúcsára ér, de egyszer csak visszatérnek a múlt kísértetei. Hiába illeszkedett már be annyira, hogy inkább Varsóban mozog idegenként, hirtelen megint kínozni kezdi a kamaszkorban elszenvedett identitásválsága.

A regény 2015-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 

„Akkora volt ennek az asszonynak a kiábrándultsága, olyan rettenetes és olyan elviselhetetlen."
A Bolgár Kulturális Minisztérium Arany Évszázad-díja,
A Nemzeti Hristo G. Danov-díja, Elias Canetti-díj,
Európai Unió Irodalmi Díj (2014)

„A vallás, a történelem és a természet szerepét a test vette át.”
David Zábranský, a cseh próza legújabb generációjának csillaga, akinek írás- és gondolkodásmódját sokszor Milan Kunderáéhoz hasonlítják.