Az ​ELTE Kelet-Európa Története Tanszékén nem ritka, hogy a jelenkor-történet aktuális kérdéseiről tanulmányok készülnek, konferenciák szerveződnek. Ilyen konferenciatéma volt az etnikai konfliktusok, az etnikai tisztogatások legújabb hullámának vizsgálata is. Orosz, szerb és magyar kutatók eszmecseréjét tartalmazza kötetünk. A konferencián megfogalmazott fontos gondolat volt, hogy a rendszerváltás (1989–1991) nyomán létrejött új nemzetállamok egymással is hadakozó, „gyenge” államokként jöttek létre. Ez a „gyengeség” abban fejeződött ki, hogy ezek az államocskák vagy államok nem képesek megvédeni a helyi állami-nemzeti érdekeiket a „nemzetközi össztőkéssel”, vagyis a nemzetközi politikai és pénzügyi intézményrendszerrel szemben, s ezzel függ össze az a könnyedség, ahogyan saját belső elitjeik irányításával a kelet-európai nemzetek alávethetők a multinacionális és transznacionális tőkeérdekeknek.

Noha az új rendszert és államot megszervező új hatalmi elitek önigazoló „etnonacionalista” ideológiája többféle formában és érdekek szerint formálódott legitimációs ideológiává,mindenesetre értelmiségi ideológusok széles köre „integrálta” ezt az ideológiát a demokratikus köztársaság jogrendjébe és politikai rendszerébe áthidalhatatlannak tetsző ellentmondásokat hozva így létre. A demokrácia,a szabadság és a nemzeti függetlenség zászlaja alatt az új “demokratikus köztársaságokban” az etnikai gondolkodás, az etnikai kirekesztés és tisztogatás,az etnikailag megindokolt erőszak számos formája sajátos norma lett. A Kelet-Európai Tanulmányok e kötete más fontos kérdések mellett ezt a jelenségkört is vizsgálja, igyekszik feltárni a kedvezőtlen folyamatok okait és jellegét mindenfajta nemzeti-nemzetiségi elfogultság nélkül a szaktudomány és az elmélet eszközeivel.