„Angyalföld-kertváros ​története Trianontól kezdődik, és benne van a nagyhatalmi politika, a nemzetállami elképzelések és megvalósítások, Jalta, a kitelepítések, ’56, a földönfutók és a rendszerváltás históriája"- Ember Judit így összegezte az angyalföldi OTI-telepről készült ötórás dokumentumfilmjének lényegét. Ugyanezt mondhatjuk kötetünkről, amelyben egy kiterjedt kutatás eredményeit foglaltuk össze. A teleppel kapcsolatos dokumentumok közlése mellett helytörténeti, városi néprajzi, városantropológiai tanulmányokban foglalkozunk az angyalföldi kertváros múltjával, jelenével és a változások irányaival.
Az angyalföldi OTI-telep (eredeti nevén Horthy Miklós kertes családi ház telep) Budapest első, egész városrészt alkotó, egységesen beépülő családi-házas lakóterülete volt. Építését Horthy Miklós kormányzásának 10 éves jubileuma alkalmából, törvényhozási úton határozták el a kormányzó feleségéről Magdolnavárosnak elnevezett XIII. kerület északi részén. A változatos, főként népies stílusú sor-, iker- és szabadon álló házak építését 1940-ben kezdték. 1944-re 751 földszintes házat vehettek birtokba a sokgyermekes munkáscsaládok és tisztviselők. A központi térre tervezett emeletes lakóházak és a kultúrház építését a háború félbeszakította, végül megváltoztatott tervek szerint csak 1949-re fejezték be.
A rendszerváltás után az addig tanácsi bérlemények magántulajdonba kerültek, s ezzel a kertvárosi telep felértékelődött az ingatlanpiacon. Az új beköltözők révén egyre inkább elveszíti eredeti építészeti arculatát, miközben a társadalmi összetétellel együtt a lakosság kapcsolatrendszere is átalakul.