A vallástudomány számára a társadalmi nyilvánosság kortárs folyamatai és tartalmai azt a feladatot adják, hogy ebben szellemi és politikai közegben fogalmazza meg és helyezze a vallást, a vallási jellegzetességeket. Máté-Tóth András kötete erre a feladatra vállalkozik.

Újabb tanulmányok a korai zsidóság irodalmáról

A Krisztus születése körüli időszak zsidóságának gazdag irodalmi öröksége – legyen az a mi szempontunkból , , kanonikus\" vagy , , biblián-kívüli\" – kiemelkedő fontosságú adatokkal szolgál a zsidó-keresztény kultúrkör szellemi formálódásáról az ókorban. E kötet néhány kisebb írást gyűjt egybe, amelyek azt tűzték ki célul, hogy a korai zsidóság irodalmának művészi vagy teológiai jellegzetességeit tárgyalják.

Jelen tanulmánykötet a Magyar Történelmi Társulat Egyháztörténeti Tagozata által „Bűn, bűnhődés, büntetés” címmel rendezett konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza. Az írások több aspektusból, interdiszciplináris megközelítéssel reflektálnak a címben jelzett kérdéskörre. Találkozhatunk filozófiai, teológiai kérdéseket felvetõ, valamint konkrét problematikát vizsgáló tanulmányokkal egyaránt, amelyek mind a szakemberek, mind a szélesebb nagyközönség érdeklődésére számot tarthatnak.

A könyv olyan radikális keresztény, vagy a kereszténységen töprengő gondolkodók, alkotók egy-egy kérdését mutatja be, akik az európai bölcseleti hagyománynak a görög hagyományoktól eltérő, más fókuszát teremtették meg. Ez részben az akadémiai filozofálással való szembehelyezkedésből, részben pedig e gondolkodók többségére jellemző keresztény hitükből ered. Közös bennük az, hogy a kereszténységhez intézett kérdésük magában rejt egy antifilozófiai hozzáállást, éspedig azáltal, hogy elfogadják azt a kihívást, amelyet Pál apostol a Korinthusiakhoz írt I. Levelében a kereszténység gondolkodási formájáról adott: a keresztről való tanítás őrültség a filozófus elme számára - illetve Pascallal szólva: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene nem a filozófusok istene. Az antifilozófus kifejezés Alain Badiou terminusára utal, aki Pál apostolt nevezte így. A szerzőnő kérdése ez: Vajon együtt tudunk-e még gondolkodni a nagy keresztény írókkal és alkotó egyéniségekkel, vajon megmozdítanak-e bennünk valamit azok az elementáris egzisztenciális kérdések, melyek foglalkoztatták őket a Bibliával folytatott beszélgetéseik során? Vajon van-e még a keresztény gondolkodásban elég élet ahhoz, hogy átvegye a stafétabotot ezektől és persze más elődöktől.