Brazília története során folyamatos küzdelmet vív a demográfiai problémákkal, különösen a munkaerőgondokkal. Az emberi erőforrás hiányát a népességrobbanás sem szüntette meg. A hatalmas területű dél-amerikai ország a XIX–XX. század folyamán előbb néhány kalandvágyó fiatalembert vonzott Magyarországról, később kivándorlók, többségében jobb életlehetőségeket keresők ezreit. Hiszen a sok vonzó alternatívát kínáló és az idegenek befogadására kész állam kedvelt célpontja az európai emigránsoknak, köztük a Kárpát-medencéből indulóknak, akiknek történetében több hullámot különíthetünk el, beszélhetünk brazíliai magyar diaszpóráról, egyes időszakokban különösen intenzív koloniális életről. Azonban ebben a kötetben mégsem a kivándorolt magyarok közösségi élete került a középpontba, hanem néhány kiemelkedő személyiség pályaképe, a brazíliai újrakezdés lehetősége, sikereiké és kudarcaiké, de mindenképpen olyan magyaroké, akik figyelmet keltettek, valamilyen formában jelentőssé váltak latin-amerikai befogadó közegükben.

Szilágyi Ágnes Judit (1966) történész, latinamerikainista, az ELTE oktatója. Az 1990-es évek eleje óta jelennek meg a portugál és a spanyol nyelvű világ történetére vonatkozó írásai. Fontosabb szerzői kötetei: Ifj. Horthy Miklós, a Kormányzó kisebbik fia. Tanulmányok, dokumentumok (Sáringer Jánossal); Távolodás Európától. Nemzetépítés és kultúrpolitika Brazíliában az Estado Novo idején (1937–1945); Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. 27 történészportré; Metszéspontok. Tanulmányok a portugál és a brazil történelemről; Latin-Amerika 1750–1840: a gyarmati rendszer felbomlásától a független államok megalakulásáig (szerzőtársakkal, Semsey Viktória szerkesztésében); Az „Atlantisz-álom” a modernizáció és a nacionalizmus korában. Portugália és Brazília 1889–1930.