Fábián Istvánnal közös kötetünk rám eső részében készülő prózakéziratom részleteiből
válogattam, amely – ahogy ez, az Eltördelt képek is – valóban életrajzi kollázs, és elképzelt alcíme
szerint leletmentés a nyolcvanas évekből. Ha tetszik: visszaírás a múltba – az emlékezés egyik ismert
formája, változata: foltokban utal megtörtént jelenetekre, epizódokra és eseményekre, ezek
összeláncoltságára. A visszaírás azonban nem jelent egyúttal visszatérést is a múltba, hanem csupán
írói választást mutat: leletmentést.
(Mohai V. Lajos)

Eltördelt képek – Lajos adta ezt a pontos címet közös kötet-sorozatunk ötödik darabjának.
Darab és egész, cseppben a tenger, talán egy villanás csak. Illesztgetem a múlt cserepeit –
évtizedeket, teljes életeket hogyan lehetne egybeforgatni, hogy végül kiadják életem fotóját? Mert
nem csak én magam hajlok megállt vizek fölé, mögöttem, fölöttem figyelnek az elfelejtettek, a
megmaradottak, visszabámul rám a múlt a visszavonhatatlanság derűjével.
(Fábián István)