Antik görög elbeszéléseket, mondákat költött újra a szerző, melynek hősei a halhatatlan istenek, a lebírhatatlan hősök és a halandó emberek, bepillantást adva a görög mitológia varázslatos világába, ahol az emberek sorsát a gazdag áldozatokkal kényeztetett, játékos kedvű, igazságos s nemegyszer kegyetlen istenek irányítják, akik olyanok, mint teremtőjük - az ember.

Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert enélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.

Dunajcsik Mátyás szándékosan távolságteremtő címet adott kötetének, amelyet – meglehetősen váratlan szerkesztési ötlettel – egy olyan írás indít, amelyben az írás befejezésének egy lehetséges módozatáról van szó. 

Kiss Tibor szövegeinek jó részét a néhol abszurd, szürreális, mániásnak ható belső beszéd uralja, de ez nem zárja ki a gyermeki játékosságot a nyelvileg leginvenciózusabb sorokban, a felszabadult öröm ritka, ám annál emlékezetesebb kitöréseit, illetve a már-már fülledt erotikát.

Azt ​írja szerzőnk, hogy „egy patológus állítása szerint / az emberek az angyaloktól származnak”, ám ez a származás — ezek szerint — csak a halál után bizonyítható. Előtte nincsenek csak benyomások, az érzékelés (és esetleg a hit), na meg az élettények zavaros kombinációja. Varga Zoltán Tamás átütő tehetsége nem afféle, mint legtöbb nemzedéktársáé, ez a kötet lassú víz, vagy ahogy az alcíme mondja, „lassú mozgás”.