A kötet fő célja, hogy a választott népmesék felfejtésével ráébressze a meséről (és egyben a képi gondolkodásról) leszokott mai olvasót, mesehallgatót, hogy mekkora erő és tudás az, amit a sarokba állítottunk…

Eljátszottam ​a gondolattal, valójában mi történt, amikor Tobak Ferencné született Váczi Mária a ballószögi Beretvás tanyáról hetvenhárom
éves korában egy kis virágcsokrot rajzolt a nővérének írt levelére. Csupán csak kedvességből. Súgta ezt neki Valaki? Vagy mindig is vágya volt, hogy rajzoljon? Benne élt az a virágcsokor öröktől fogva…? Hogy egyszer majd elindítsa Váczi Máriát abból az ő kerek világából egy másik kerek világba. Övéitől az övéihez. Ballószögből Kaliforniába. És vissza, haza, a tanyára. A könyvet lapozgatva rájöttem, kalandos útján Mária megtalált valamit, ami már rég az övé. A teremtés vágyát és lehetőségét…(Schäffer Erzsébet)

Manassé imája a bibliai irodalom egy kevéssé ismert deuterokanonikus (protestáns szóhasználattal: apokrif) könyve. Ez az egyik legszebb korai zsidó imádságunk, amely bizonyítja azt is, hogy az ima nem kísérő jelensége, hanem forrása a cselekedeteknek.

Acsai képes láttatni és elhitetni velünk, hogy minden, létében szükségszerűen csonka és hiányos dolog megfutja a maga teljes körét. Szavai a teljes kör helyett vannak itt. Művei tájleíró versek, de mindig a táj mögött, alatt, a kövekben, a vakond-járatokban, az emberi lélek belsejében megtett teljes körre utalnak. A hajnali kút meglehet, hogy nem más, mint egy csecsemő szőke fején a kutacs.

Csak tenger és ég és nap. Koordináták nincsenek. És kényszer sem, hogy lenniük kéne. Csak nap és víz és semmi. Semmi más. Semmi, ami fontos. Csak ami lényeges. Semmi. Más.

"Rafi Lajos verseit Budapesten olvasni mégiscsak időutazás. Mintha a romantika korába mennénk vissza. A Rafi-versekre úgy (is) kell nézni, mintha Berzsenyi, Petőfi, Vörösmarty kortársát olvasnánk. Mintha egy régi magyar költőt fedeznénk fel - aki történetesen ma él." Kemény István