A kötet a huszadik-huszonegyedik századi színház- és drámatörténet kiemelkedő művészeinek, alkotásainak példáján keresztül a következő kérdésekre keres válaszokat: kinek, minek a (színházi) jelenlétéről van szó? Mit jelent, ha valakinek „van jelenléte”, milyen értelemben „nincs jelenléte”? Hogyan van jelen, akinek jelenléte van? Mennyiben tér el a színész jelenléte a többi színpadi elem jelenlététől? Hogyan próbálják ezt megragadni az elméletírók és a színházzal gyakorlatban foglalkozók? Milyen különbségek vannak a megfogalmazási kísérletekben? Tanítható? Hogyan?

Esszék és tanulmányok Bodor Ádámról

A látszat ellenére egy térképet tart kezében az érdeklődő. Egy térképet, a kortárs magyar irodalom kétségkívül egyik legnagyszerűbb írójának, Bodor Ádámnak sűrűn benőtt útvesztőihez, amely a "korai novellákon, majd a szerző számára szélesebb ismertséget hozó regényeken, végül a díjnyertes interjúköteten át kalauzolja az olvasót. De vigyázat! Az útjelzések bizony csalhatnak! Hiába válogatták össze szerkesztők a kartográfusok nemes csapatát Balassa Pétertől Margócsy Istvánon és Szirák Péteren át Angyalosi Gergyelyig, hiába gyűltek össze ifjú térképészek, hogy felülvizsgálják a mesterek munkáit, hozzáadva a saját perspektívájukat: az útnak nekivágni így is nagy kihívás. Csak kalandvágyóknak javasolhatjuk, akik megfelelő kétkedéssel fogadják az útmutatásokat -- annyi viszont előre is elárulható, hogy számos rafinált csapda várja majd őket...

Tanulmányok Kertész Imréről

A Dajka Gábor Társaság által 2002 tavaszán rendezett konferencia anyagára alapozó kötet a legifjabb irodalmárnemzedék Kertész-képébe nyújt bepillantást, bizonyítva, hogy az immár Nobel díjas szerző a hivatalos elismerés előtt is népszerű kutatási téma volt a fiatalok körében - miközben a konferenciához hasonlóan a kötetben is szerepet kap egy-egy valamivel idősebb pályatárs (Margócsy István, Schein Gábor).