Hasonló termékek
A képzelet másik oldala. Irodalom és vallás Northrop Frye életművében
A kanadai Northrop Frye (1912–1991) a huszadik századi irodalomtudomány egyik legtöbbet idézett szerzője. Magyarországon mindeddig korai strukturalistaként tartották számon, azonban e kötet – az első magyar nyelvű Frye-monográfia – szerzője hangsúlyozza, hogy munkássága túlmutat a szűkebb értelemben vett irodalomtudomány
határain. Frye minden művében az irodalom és a vallás viszonyát, a szent könyv és a világi irodalom összefüggéseit vizsgálja, érdeklődésének középpontjában az irodalom etikai, vallási és társadalmi jelentősége áll. Amint Frye maga is nagy közönséget szólított meg, e róla szóló könyv sem csupán a szűk szakmai kör, hanem a művészet és a vallás összefüggései iránt érdeklődő valamennyi olvasó figyelmére számot tarthat.
Utópiák és ellenutópiák
Sorozatunk e negyedik darabjának írásai az előző kötetben tárgyalt Aranykor–Árkádia gondolatkört kiterjedtebben, az utópiák és ellenutópiák általánosabb kérdéseihez illesztve vezetik tovább.
Imagináció és imitáció Zrínyi eposzában
E tanulmánykötet Zrínyi Miklós főművének, a Szigeti veszedelemnek az imitációs technikáját vizsgálja. Maga a téma a magyar irodalomtörténet és az összehasonlító irodalomtudomány egyik klasszikus témája: a szöveg epikus párhuzamainak keresését és értelmezését még Kazinczy Ferenc kezdte el, majd Arany János egyik legfontosabb irodalomtörténeti és elméleti megnyilatkozását, a Zrínyi és Tassót szentelte a témának.
Földbolygó szívmagasságban
Domokos Johanna költészetéről
Klasszikus művek újrafordítása
Szerkesztők: Gulyás Adrienn, Mudriczki Judit, Sepsi Enikő, Horváth Géza
William Blake illusztrációi a Jób könyvéhez
...ezentúl egybeforr ég, föld s pokol...
Leírás
Egyre több üzenet érkezik mostanában a túlvilágról: olyan, a szocialista kultúrpolitikában jelentős szerepet betöltő személyek (Király István, Ortutay Gyula, Molnár Gál Péter) naplóit olvashatjuk el, akiknek a dilemmái, problémafelvetései a ma embere számára sincsenek minden tanulság nélkül.
A hierarchiában az említetteknél ugyan lejjebb helyezkedett el Szerdahelyi István irodalomtörténész, esztéta, de azért az 1980-as években vitathatatlanul a magyar szellemi élet egyik irányítójának számított, mint afféle főcenzor.
A 2017-ben rákban elhunyt Szerdahelyinek meg kellett érnie, hogy élete két értelme - mert kettő is volt neki! - semmivé vált, szertefoszlott: megbukott a szocializmus, és az intézményesült irodalmi életből is kiszorult az az értékrend, amelyet ő élete végéig vallott.
Ez a rendkívül ellentmondásos, megosztó személyiség kordokumentum-értékű életútinterjújában a maga szertelen, provokatív módján, a humor fegyverét is rendre bevetve arra kér minket, hogy tűnődjünk el két roppant érdekes kérdésen:
1. Milyen vívmányai voltak - már ha voltak - a szocialista kultúrpolitikának?
2. Mi a posztmodern öröksége?
A kötet sava-borsa Szerdahelyi csípős iróniája. "A szocialista rendszer oly unalmas volt, mint egy nyakig gombolkozott nagymamákat mutogató peep-show, az meg, ami követte, izgalmasabb még a tévébeli mosóporreklámoknál is, ami nem kis szó."
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Lajta Erika |
Megjelenés | 2022 |
Terjedelem | 314 oldal |
Kötészet | kartonált |
ISBN | 9789634148265 |