„Alen Mešković prózája (...) figyelemreméltó: mindvégig fenn tudja tartani a figyelmünket, a lelkesedésünket. Az a fajta szöveg ez, ami magával sodor: észre sem veszed, és hipp-hopp, már el is olvastad.”
Gere Ágnes, ekultura.hu

Az először 2011-ben megjelent Ukulele jam című regényt
9 nyelvre fordították le.

2021-ben kettős évfordulót ünnepelhettünk: 100 éve született és 40 éve halt meg Pilinszky János. Életműve azonban máig élő. A könyv a költő eddig kevéssé ismert arcát mutatja be: olyan alkotóét, aki (noha költőként vált ismertté) számos más művészeti ágat inspirált, ugyanakkor saját költészetét is több művészeti ág inspirálta. A kutatók és a laikus műélvezők számára egyaránt olyan „egyenes labirintus” ez, „melyben / mind tömöttebb és mind tömöttebb / és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk”.

Kötetünkben ​a kommunista állambiztonsági szolgálatok egyik legfontosabb működési területével ismerkedhet meg az olvasó. A „Fehér Hollók” munkacsoport fiatal kutatói egy korábban „szigorúan titkos” belügyi tankönyv elemzésével mutatnak rá azokra a törekvésekre és módszerekre, amelyek a kommunista titkosszolgálatoknak a hazai egyházak elleni munkáját meghatározták.

Sándor ​Iván könyve több nemzedékhez szól. Azokhoz is, akik még átélték az ötvenhatos forradalmat és szabadságharcot, és azokhoz a fiatalokhoz is, akik talán semmit sem tudnak róla.

A boldog és beteljesült szerelem meséjében halhatatlan érzelmek és igazságok világítják meg az összefonódó emberi sorsokat. A férfi és a nő, Meion és Diotima szerelmi vallomásának, teljes testi és lelki feltárulkozásának himnusza valahol a téren és az időn kívül hangzik fel. Mítosz, melynek története egyszerre zajlik az ókori Görögországban és a lovagkori Európában, a külső világban és a transzcendenciában.

Sokan, sokszor, sokféle politikai szemszögből értékelték már 1956-ot. Kovács Marika visszaemlékezése annyiban különbözik ezektől, hogy – saját sorsába ágyazva – a magyar munkásosztály egy jobb világ megteremtéséért vívott, elszánt harcát mutatja be. Élete meghatározó élményéről, a munkástanácsok forradalmáról beszél, melynek megértését és bukásának okát fiatal lány korában elkötelezetten és kétségbeesetten kereste, míg végül Lev Davidovics Trockij írásaiban találta meg Franciaországban. A visszaemlékezés Párizsban íródott franciául, de tanulságul szolgálhat a mai nemzetközi munkásmozgalom számára is.

Valère Novarina a mai francia színház meghatározó egyénisége. Enigmatikus alkotásai rendkívül izgalmas kérdésfeltevésekből, végtelen hosszú névlistán feltüntetett furcsa nevű alakok jövésmenéséből, kitalált tárgyakból és meglepő akciókból állnak. Folyamatosan az emberi létezés misztériumára kérdez rá. Az ürességre és a csendre, amelynek nekiütközünk, ennek az űrnek és csendnek a „kinyilatkoztatásával” válaszol – egy forrásvízként áradó, vibrálóan játékos nyelven.

A módszer – melyet Jerzy Grotowski világhírű színházi reformer elméleti és gyakorlati alapvetésére épített fel Punk Mária drámapedagógus ,kisgyermekkortól egészen időskorig igyekszik megszólítani az érdeklődőt, hogy mozgáselemei által ösztön és értelem kapcsolatában megtalálhassa egészség és teljesség egységét.