Olvasmányos írásokat tartalmaz a kötet, pedig igencsak keserűek azok az igazságok, amelyeket lebilincselő stílusban és közérthetően örökít meg a szerző. Nem csak az erkölcsi eltévelyedéseket, botlásokat rója fel szellemi életünk bálványozott hírességeinek, hanem könyörtelenül leleplezi a szocialista-korszak álnokságait, hamisításait, téveszméit és embertelenségeit.

Lélekmérgező írók és ami mögöttük van

A kötet egy speciális, 1945 utáni jelenséget vizsgál, ugyanis mindennapi életünk részévé vált a következmények nélküliség, amely általános értékválsághoz vezetett. A könyv elsősorban a Rákosi- és a Kádár-korszak funkcionáriusgyerekeinek írói munkásságát és emberi hátterét vizsgálja. Olyan alkotókkal, elsősorban írókkal foglalkozik, akik szüleik révén súlyos terheket örököltek és hordoznak.

Válogatott művészetelméleti írások

"A munka elméleti keretét az interdiszciplinaritás (vagy szuperdiszciplinaritás) adja, a történeti elemző, valamint leíró szövegek alapvetően és döntően közpolitikai szemléletűek s nyelvezetűek, a teoretikus részek viszont az esszé - bölcselet és irodalom határán mozgó, vagy éppen együttesében megvalósuló - formai-nyelvi nyitottságában találtak közös szellemi otthonra. Mindez egyenetlenséget eredményez, ez nem titkolandó, mert szándékom szerint való..." (Kucsera Tamás Gergely) 

Ez a könyv arra vállalkozik, hogy bemutassa a kora újkori magyar színházi hagyomány különböző funkcióit és színjátéktípusait, kiemelve közülük azt, amelyik mind az iskolai, mind a hivatásos színjátszásnak a legfontosabb, reprezentatív műfaja volt a 16-18. században, vagyis a történelmi drámát.

A sorozat harmadik kötete az aranykornak az Árkádia-gondolatkörhöz fűződő fogalmát kísérli meg érzékenyen rétegekre bontani, rámutatva az irodalmi feldolgozások szerteágazó és különböző kutatási területeket lefedő tanulmányozhatóságára. Különös figyelem övezi az antikvitásból az újkori, majd a legújabb kori irodalmakba átöröklődő poétikai feldolgozási módozatokat, valamint a görög és latin antikvitás azon forrásvidékeit, melyekhez a hagyományozódás folyamatának nyomon követése visszaszólítja az olvasót.

Sorozatunk ötödik könyve a 19. és 20. század fordulójának elbeszéléseivel foglalkozik, egyaránt kitérve e korszak magyar és külföldi prózapoétikájának a problémáira. A tárgyalt időszak a novella mûfajának egyik virágkorát jelenti, a téma irodalomtudományi aktualitását pedig az adja, hogy e műfaj tanulmányozása egyre érdekesebb irodalomértelmezési terepnek ígérkezik.