A könyv az etnográfus, muzeológus szerző doktori értekezésének szerkesztett változata, amelyet az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Európai Etnológia doktori iskolájában védett meg. A tíz év terepi és archívumi kutatómunka célja a Balaton földrajzi tereiben lezajlott változások vizsgálata volt, elsősorban a kulturális interakciók szempontjából. A kísérlet a Balaton-térség tengernyi irodalmát egy eddig alig-alig vizsgált perspektívával gazdagítja, egyszerre mérlegelve a turizmus kihívásait az őslakosság és a nyaralónépesség szempontjából. Izgalmas felfedezéseket kínál mindenkinek, aki akár állandó lakosként, akár alkalmi fürdővendégként kötődik a térséghez, és érteni szeretné, amit lát: a fogyatkozó hagyományos balatoni tereket, a száz éve azonos retorikájú konfliktusokat, a lokális népi kultúra hiányát, az identitáskihívások történeti gyökereit. A könyv mintegy százötven évet vizsgál a tó turizmus célú hasznosításának kezdetétől a hagyományos kultúra perspektíváinak végleges beszűküléséig. Fókuszában azonban a két világháború közti időszak áll, amelynek egyszerre modernizációs és konzervatív törekvései, és az ennek nyomán kibontakozó balatoni kultúrharc a mai napig meghatározza a térség arculatát és lehetséges fejlődési irányait. Gazdag forrásanyagra támaszkodva feltárja a hagyományos kultúra válsága mögött álló társadalomtörténeti mozgásokat, kitér a fizikai és a szimbolikus balatoni terek átrendezésének és kisajátításának problematikájára. Az etnográfusi nézőpont a legmarkánsabban az őslakosság víz- és vízparthasználatát, illetve turisztikai szerepvállalását bemutató fejezetekben érvényesül, amelyek hiánypótló néprajzi terepmunkára támaszkodnak.