Antológiánk a kortárs, a modern és a középkori katalán irodalmat bemutató Katalán könyvtár nyolcadik kötete. A sorozatot, amelynek első hét kötete 1997 és 2004 között jelent meg, a Kiadó évenként két újabb művel szándékozik gyarapítani. A Katalán könyvtár előző, hasonló gyűjteményétől eltérően (A gondviselés szeszélye, Íbisz Könyvkiadó, 1998), amelyben kétharmadrészt már elhunyt szerzők munkái szerepelnek, jelen válogatás kizárólag kortárs alkotók elbeszéléseit tartalmazza.

A szerző első önálló kötete.

Jesús Moncada nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen sorozatunk részeként 2004-ben megjelent legsikeresebb, sok nyelvre lefordított regénye, A folyók városa, amelyet Balkó Ágnes így jellemzett a Nagyvilágban (2005/9.): „Dúsan burjánzó képek, tapintható tárgyak, eleven életek – itt minden jelzőnek és igének színe, íze, illata van.” Terveink közt szerepel a regény újbóli kiadása.

Egy ​letűnt mesevilág elevenedik meg a könyv lapjain egy legendás személyiség, Mihail Bgazsba alakján keresztül, aki Hruscsov idején volt Abházia első titkára, s emellett tudós biológus, genetikus. A könyv akár korlenyomatnak is tekinthető, hiszen felbukkan benne Hruscsov és Fidel alakja, a karibi krízis...

A polgárháború utáni zűrzavarban, az elbukott remények szürkületében szinte észre sem venni, hogy az Esplanāde park adventi forgatagában egy hajlott hátú, zavartnak tűnő öregember kinyújtja karját a körhinta felé, és leemel róla három kisgyermeket. „Hajnali négy körül Dāvuss nyomozó felriadt álmából, mert odalenn az ablak alatt mintha ritmikus kopogtatást lehetett volna hallani, aztán minden elcsendesedett, de az álma már elszállt.”
Az Európai Unió Irodalmi Díja (2017)

„Mire jó a lehajtható vászontető, ha az ember sohasem nézheti az eget, mert mindig rossz idő van?”
Ez a végtelen gyöngédséggel és szeretettel megírt regény méltán vált az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjává Franciaországban.

„Mikor már látszott, hogy nem fog megöregedni abban a házban, burjánzani kezdett mögötte az elmúlt idő.”

Kevés ​elkötelezettebb híve volt az európaiság, az európai egység gondolatának 20. században, mint José Ortega y Gasset, a spanyol filozófus (1883-1955). Már fiatalkorában, részben neokantiánus hatásra, a hazája szellemi felemelkedéséért, „európaizálásért” küzdő progresszív értelmiség egyik vezetőjének számított. Évekkel később, leghíresebb munkájában (A tömegek lázadása), szót emelt az Európai Egyesült Államok megvalósítása mellett, melyben az egész kontinenst átfogó válság leküzdésének egyedüli lehetőségét pillantotta meg.