Domingo Blanco Fernández könyvében a politikai filozófia alapjainak mélyebb megértésére törekszik, mint azt a szerző által kritikával érintett mai politológiai irányzatok egyáltalán érdemesnek gondolják.

Kant két "prekritikai", A tiszta ész kritikája előtt írt művének vizsgálata révén a jelen könyv a szokásosnál egységesebbnek mutatja azt a gondolati utat, amely általános megítélés szerint fordulatot hozott filozófiájában.

Milyen harcok folynak a brüsszeli folyosókon a multinacionális cégek lobbistáival? Hogyan próbálta aláaknázni az EU egészségügyi irányelvét a dohánycégek konspirációja? A mezőgazdaság kemizálásában és a természet végsőkig való kizsarolásában érdekelt vállalatok hogyan férkőznek a legfelsőbb döntéshozatali szintek közelébe? A szerző leleplezi le a mindannyiunk életét kockára tévő hatalmi mechanizmusokat.

A megismerés elméletei a korai felvilágosodásban

Létezik-e valamilyen korokon és kultúrákon átívelő racionalitás? Ez jellemzi és vezérli-e a tudományos megismerést? Van-e valamiféle „józan ész”, közös emberi ésszerűség, amelynek ítélőszéke előtt a sokféle megközelítésből kibontakozhat az igazság és megteremthető a tények közös világa?

„…a közönségesség azzal végződik, hogy – mint ahogy a Dalai Láma ürülékét tisztelik – a söpredék első jöttmentjét imádják, vagy saját magukat látják benne imádattal; olyan viszonyulás ez, amely a demokráciában megfelel annak, mintha a monarchiában a császári koronát aukcióra bocsátanák.” Ezeket a sorokat Kierkegaardtól A jelenkor kritikája című műben olvashatjuk.