A kötet a második világháború vége és a kubai forradalom győzelme közötti időszakban vizsgálja Magyarország és az egyes latin-amerikai államok külkapcsolatát, és a magyar külpolitikának a térségre vonatkozó, időről időre megfogalmazott általános irányelvei által felvetett problémákat. A témából adódóan a szerző nézőpontja Magyarország-centrikus, de igyekezett minél tágabb kontextusban vizsgálni a kérdést és kiemelni a latin-amerikai államok szempontjait is, illetve vizsgálódását mindvégig az amerikai–szovjet politikai-katonai-gazdasági rivalizálás prizmáján keresztül értelmezni. Ahhoz, hogy pontosan érthető legyen Magyarország viszonyulása Latin-Amerikához, nem hagyható figyelmen kívül a magyar–szovjet és a magyar–amerikai kapcsolatok alakulása sem. A kötet szerkezetileg két részre tagolódik, a bevezetőre és a források szövegét tartalmazó egységre. A bevezetőben a szerző igyekezett kitérni mindazon kérdésekre, melyek segítik a dokumentumok értelmezését, ezért különösen nagy figyelmet fordított az előzmények többirányú vizsgálatára, hogy ne csak a témában jártas szakemberek, hanem akár a témakörrel most ismerkedők számára is haszonnal forgatható legyen a kötet.

Horváth Emőke történész, latin-amerikanista, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docense, az intézmény Latin-Amerika Kutatócsoportjának vezetője. Fő kutatási területei közé tartozik Kuba XX. századi történelmének, a magyar–kubai és a magyar–chilei külkapcsolatok hidegháborús történetének a vizsgálata. A szerző intenzíven részt vesz a szakmai közéletben, rendszeresen előad hazai és nemzetközi konferenciákon. Több külföldi egyetemen – Siegen, Nápoly, Stockholm, Adana – volt vendégoktató, rendszeresen publikál, tagja több nemzetközi és hazai szakmai szervezetnek.