Hasonló termékek
Ördög szára-bordája
...a Dohányozás meg-töretése az Isten beszédének Pörölye által, hét Prédikációkban foglalva... (Tiszalök, 1712–1713)
A kézirat több tudomány (teológia, folklorisztika, szociológia, művelődéstörténet, kritikai kultúrakutatás) érdeklődésére tarthat számot, jelentős forrás az életmód, mentalitás, a néphit, népszokások, a szóbeliség és írásbeliség vizsgálatához, a 17–18. századi nyelv és retorika vagy a test különböző felfogásai, test és hatalom viszonya iránt érdeklődő kutatásokhoz is.
Az én lelkemmel elfújlak
A magyarcsügési ráolvasófüzetek
A kötetben bemutatott kéziratos füzetekbe 1894 és 1933 között jegyzett le magyar és román imákat, ráolvasókat a magyarcsügési Gábor János (1870-1957). A magyar fonetikai készlettel leírt román "deszkentálásokat" torokgyík, kígyómarás, sebláz, orbánc, "lóorbánc" gyógyítására, gonoszok távoltartására és rontások visszafordítására, a magyar ráolvasókat pedig tejelvétel és rontás ellen, továbbá ijedtség eltávolítására tartották alkalmasnak. A ráolvasók némelyike szintén unikális jellegű. Amint a szerző, Takács György megállapította, ezek a 19. század gyimesi határvidékének szinkretikus vallási viszonyait idéző szövegek nem írott előképekből, hanem a helyi szájhagyományból erednek. A füzetek a csángó műveltség alfabetizmusát villantják fel: a segítségükkel betekinthetünk egy, a korabeli gyimesi vidéket ráolvasóival járó "tudományos" vernakuláris vallásosságának magyar és román néphit-elemekkel telített mélységeibe.
A varázsmese történeti gyökerei
"Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”
Mélységek könyve
Orosz vallásos népénekek
Ez a könyv az orosz vallásos népénekek gyűjteménye. Ez a költészet – Erdélyi Zsuzsanna szavaival élve – „a templomok árnyékában”, „paraliturgiai énekekként” született meg a nép lelkében. A vallásos énekek termékeny talajra találtak a népi kultúrában, az ősi eposz, a szerelmi líra, a balladák, históriás énekek világában. Felhasználták a balladák ősi szimbólumait, az eposz narratív formáit, mely széppé tette stílusukat.
Tiszta sorok
Tanulmányok a tisztaságról és a tisztálkodásról
A tanulmányok között a régebbi korok köztisztasági viszonyairól, fürdő kultúrájáról, tisztálkodási szokásairól, szappanfajtáiról szóló írások mellett bőségesen találunk jelenkori néprajzi gyűjtéseken alapuló munkákat is, például a takarításról, a hulladék kezelésről, a mosásról, a mosogatásról, illetve a testápolási szokások változásairól.
Mit láték álmomban
Bosnyák Sándor az ötvenes évek végétől kötetekre való értékes folklórszöveget gyűjtött, így a magyar néphit, hiedelem- és történeti mondák terén talán neki van a legnagyobb gyűjteménye.
Jelkép, rítus, udvari kultúra
Megbámulni és megbámultatni
Viselettörténeti tanulmányok
A tanulmányok részletesen feldolgozzák az öltözködés alakulását a 16. századtól napjainkig, az emberi gondolkodás pl. a hagyományos zsidó öltözködés elhagyása, egy-egy műtárgy, pl. a Csele patakba fulladt II. Lajos király és felesége esküvői ruhái, vagy a 1920. században bekövetkezett szemléletváltozás szemszögéből.
Leírás
Már a középkortól kezdve, több más intézménnyel együtt, a városi élet szerves hozzátartozója az ispotály. Minden korban a társadalmi szükségnek megfelelően alakult az ispotályok sorsa és megítélése. Az ispotályok – főként középkori – történetével a nyugati szakirodalom szinte folyamatosan foglalkozik. Magyarországon is a kilencvenes évektől kezdődően egyre többen írtak ispotályokról, egyre több tanulmány született ezzel a témával kapcsolatosan. Romániában viszont a középkori és kora újkori ispotályok története teljes mértékben hiányzik. Bukarestben a 18-19. századi ispotályokról és kórházakról több feldolgozás látott napvilágot. Azonban az erdélyi középkori és kora újkori ispotályokról csupán mellékesen, más témákkal kapcsolatosan írtak, egy módszeres kutatás ezen a területen nem igazán volt. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az a 2002-ben Kolozsváron alakult kutatócsoport,amelynek célja az erdélyi ispotályok történetének feltárása, és amelynek munkássága nyomán már a második forráskötet és több tanulmány látott napvilágot. Ez a csoport a hosszabb távú kutatásait a kolozsvári ispotályokkal kezdte el. Ezeknek a kutakodásoknak köszönhetően tisztázódott a kolozsvári ispotályokkal kapcsolatos kérdések közül több is. Elsőként világossá vált, hogy Kolozsvár történetében három ispotály is létezett. A Szent Erzsébet, a Szentlélek ispotály és a Szent Jóbról elnevezett ispotály. A legrövidebb ideig működött a Szent Jóbnak szentelt, avagy a ragályos betegeket ellátó ispotály. A Szentlélek ispotály bizonyítottan a 15. századtól a 17. század végéig működött, míg a Szent Erzsébet ispotály tevékenysége teljes bizonyossággal állítható már a 14. század közepétől el egész a huszadik század közepéig.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Márton Tünde Mária (szerk.) |
| Megjelenés | 2010 |
| Terjedelem | 532 oldal |
| Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
| ISBN | 9789632362014 |