Első részében a kötet kortárs művészeti, művészetelméleti kérdésekkel foglalkozik konkrét művek értelmezésén keresztül. Képzőművészeti alkotások - elsősorban festmények, képek - állnak középpontjában, de kitekint a film, az irodalom és a tánc műfaja felé is. A művészet kérdéseire szerteágazó szempontok bevonásával keresi a választ eltérő időszakokban készült, de egymáshoz kötődő műalkotások, műfajok illetve egy időben hasonló témáról, de különböző megközelítésben készült művek között. Mindeközben a hozzájuk kapcsolódó gyakorlati, mindennapi jelenségekről, reflexiókról is ír. A második rész kísérleti szöveg naplóformában, amely az idézetek és a mindennapi beszéd összeillesztésére illetve ellenpontozására épül.

A Faust magyar illusztrátorai

 

Németh István immár több mint húsz éve publikál rendszeresen a Lege Artis Medicinae (LAM) orvostudományi folyóirat kulturális rovatában különböző képzőművészeti és kultúrtörténeti témákat érintő tanulmányokat, amelyeket lényegében egyetlen dolog köt össze: közvetve vagy közvetlenül mindegyiknek van valamilyen orvostörténeti vonatkozása. A most megjelenő kötetben ezek közül 22 tanulmány kapott helyet.

A tudományos ismeretterjesztő kategóriába sorolható írásművek alapvető célja nem korábban még sehol nem publikált, új kutatási eredmények közzététele, hanem hasznos és érdekes ismeretek, összefüggések, tények megosztása egy szélesebb olvasóközönséggel, tudományos igénnyel, de közérthető, élvezetes formában. Ezekre az adott tudományterület eredményeit összefoglaló s népszerűsítő munkákra ideális esetben valóban ráillik, hogy nem csupán tanítanak, de egyúttal szórakoztatnak is.

Ha Athén kortársi szemléletű múzeumok és dinamikus jelenkori művészet révén felvállalja mai élő kulturális identitását, akkor a British Museumból visszakövetelt ókori fríz dilemmája is másként jelenik majd meg. Nem az a fő kérdés ugyanis, hol vannak a Lord Elgin által elmozdított márványok, s hogy az antikvitás mai múzeumi pozicionálásából a globális hatalmi versenyben Athén mekkora szeletet tud kihasítani, hanem hogy kétezer-ötszáz éves múltba nézés helyett lesz-e ma újra olyan erős, egyetemes érvényű kortárs görög művészet, amelyre úgy tekint a világ, mint egykor és azóta is teljes joggal a Parthenónra.