Hasonló termékek
Ruta Tannenbaum
MILJENKO JERGOVIĆ, a boszniai horvát prózaíró 1966-ban született Szarajevóban. Jelenleg Zágrábban él. Kritikusai szerint különleges tehetsége van bármely témát történetté formálni úgy, hogy mégis megőrzi ezek belső logikáját.
A Ruta Tannenbaum-ért 2006-ban megkapta a Meša Selimović-díjat.
Halott a bunkerban – Beszámoló apámról
„Azt hiszem, tizennégy éves lehettem, amikor anyám óvatosan elkezdte megpendíteni, mit csinált apám a háborúban: az SS-t, a Gestapót, ami elég nagy megrázkódtatást jelentett, igaz, hamar túljutottam rajta; részleteket anyám nem mondott el. (...).”
(Martin Pollack)
Charlotte Isabel Hansen
Jarle aggodalmasan sóhajtott. Leült a konyhaasztalhoz, és végre fölbontotta a levelet. Olvasni kezdte. Olvasott, olvasott és leesett az álla.
Törött tükör
Mercè Rodoreda (1908–1983) egészen fiatalon, az1930-as évek elején jelentkezett első írásaival, de az 1939-től 1972-ig száműzetésben élő írónő igazán ismertté csak 1958-ban vált, amikor megjelent Vint-i-dos contes (Huszonkét novella) című elbeszéléskötete. A La plaçadel Diamant (1962; magyarul A Diamant tér, 1978), amelyet a kritika a XX. századi katalán regényirodalom egyik csúcsának tart, meghozta számára a világhírt is.
Leírás
A norvég szerző második, magyar fordításban megjelent regényének középpontjában egy kis család áll: anya, apa és Jarle. Ők az Orheim-társaság. Stavangerben, Norvégia olajfővárosában élnek, egy autóbeállóval rendelkező sorházban, és az egyetlen, amit szeretnének, az, hogy minden rendben legyen. De mi történik apával?
A regény elbeszélője emlékezetében a 80-as években kamasszá érő Jarle életének meghatározó epizódjai pörögnek le: a hétvégi focik apával, a nyomasztó családi kirándulások, az első csók és az első cigi, az első igazi barátság, a gyermekkor lezárását jelentő évzáró bankett. Az eseményeket pedig az elbeszélő számára különösen fontos és egyben az évtizedet is jellemző zenék festik alá. Az ifjú Jarle minden porcikájával arra vágyik, hogy a legjobbat hozza ki abból a világból, amiben él, anarchistává és feministává válik, lázad mindenféle igazságtalanság ellen.
A Mégis van apám tulajdonképpen a Szerettem másképp is (L'Harmattan Kiadó, 2009) című regény előtörténetének tekinthető.
Ilyen gyorsan még soha nem futottál, és valószínűleg nem is fogsz. Ki az utcára, ki a sötétbe, süteményes doboz a kezedben, szemedben könnyek, fejedben egy gondolat: A nevem Jarle Klepp, igen, a nevem: Jarle Klepp. Nincs apám. Nincs apám! A város egyik szélétől a másikig futottál az utcai lámpák alatt, végig az aszfalton, el, minél messzebb a terektől, ahol felnőttél, el az iskolától, az erdőtől. Messze el a sorháztól, ami eddig a kis világodat jelentette. És mondogattad magadban, hogy vége, soha többé nem jövök ide vissza, új életet kezdek.
„Zavarba jöttem, elő is kellett vennem az első könyvet, a Szerettem másképp is címűt, hogy valamiképp az apa nyomára leljek. Meg is találtam Míg a Szerettem másképp is a kamaszkor lázadó, identitáskereső oldalát mutatja meg, addig a Mégis van apám egy család titkaiba vezeti be az olvasót. Visszább vagyunk az időben, jóval visszább, az Orheim-társaság 1974-ben alakul, majd a kis Jarléval kibővülve 1988-ig, a válásig működik. (Jól, rosszul, de egyben van.) És ahogy a Szerettem másképp is otthonos érzést hozott nekem (hiába játszódik a regény Norvégiában, van az európai kamaszokban valami rémületesen közös), ez az új könyv is elevenembe talált.”
(Karafiáth Orsolya)
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Tore Renberg |
| Megjelenés | 2012 |
| Terjedelem | 396 |
| Kötészet | puhatáblás, ragasztókötött |
| ISBN | 978 963 236 504 6 |
| Fordító | Ambrus Orsolya |
| Sorozat | JAK világirodalmi sorozat |