A kötet az élet és testi épség elleni cselekmények differenciálódási folyamatait mutatja be a büntető törvénykönyvet még nélkülöző, jogtörténeti szempontból értett reformkor (1790–1848) időszakában. A korszak, a 18–19. század büntetőjogi gondolkodását a modern dogmatikai kategóriák kialakulása és erre épülve az egyes modern tényállások megjelenése jellemzi. Ebbe a folyamatba illeszkedik a kora újkori gyilkosságfogalom önálló bűncselekményekre bomlása, valamint az állam büntető hatalmának addig nem érintett területekre való kiterjedése.

A könyv a kutatás során feltárt írott jogi jogforrásokból (törvények és helytartótanácsi rendeletek), a 18. század közepétől 1849-ig kiadott büntetőjogi kézikönyvekből, valamint a kéziratos előadásjegyzetekből indul ki. Elemzésük segítségével mutatja be az ölési cselekményekre vonatkozó eltérő koncepciókat, bizonyítva hogy a vizsgált korszak végére jelentkeznek azok a fontos elemek, amelyek a későbbi sikeres kodifikációt megalapozzák, így nagy vonalakban kialakulnak a minősített (rablógyilkosság) és a privilegizált (csecsemőgyilkosság) emberölési esetek.