Hasonló termékek
Antifilozófusok. Huszonöt időszerű kérdése a kereszténységhez
A könyv olyan radikális keresztény, vagy a kereszténységen töprengő gondolkodók, alkotók egy-egy kérdését mutatja be, akik az európai bölcseleti hagyománynak a görög hagyományoktól eltérő, más fókuszát teremtették meg. Ez részben az akadémiai filozofálással való szembehelyezkedésből, részben pedig e gondolkodók többségére jellemző keresztény hitükből ered. Közös bennük az, hogy a kereszténységhez intézett kérdésük magában rejt egy antifilozófiai hozzáállást, éspedig azáltal, hogy elfogadják azt a kihívást, amelyet Pál apostol a Korinthusiakhoz írt I. Levelében a kereszténység gondolkodási formájáról adott: a keresztről való tanítás őrültség a filozófus elme számára - illetve Pascallal szólva: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene nem a filozófusok istene. Az antifilozófus kifejezés Alain Badiou terminusára utal, aki Pál apostolt nevezte így. A szerzőnő kérdése ez: Vajon együtt tudunk-e még gondolkodni a nagy keresztény írókkal és alkotó egyéniségekkel, vajon megmozdítanak-e bennünk valamit azok az elementáris egzisztenciális kérdések, melyek foglalkoztatták őket a Bibliával folytatott beszélgetéseik során? Vajon van-e még a keresztény gondolkodásban elég élet ahhoz, hogy átvegye a stafétabotot ezektől és persze más elődöktől.
A feltámadás és a modern ember
Ezek az írások a Nyugatot hitünk alapvető kérügmájára emlékeztetik, s teszik mindezt saját problémáinak nyelvén, erős, de egyszerű líraisággal hangsúlyozva Krisztus győzelmét a pokol és a halál (minden formája) fölött. Az Egyházat a feltámadás szentségeként láttatják, melyben a halál birodalma a bennünket itt és most élő lénnyé tevő Lehelet birodalmává változik.
Quoniam tecum est fons vitae in lumine tuo videbimus lumen
A Szentlélek anyai arca
A trinitológia alapjaihoz kötődő koncepció a magyar székelyföldi Boldogasszony-kultuszt, a néphagyományban is átörökített elemeit (Babba-Mária) a mezopotámiai kultusszal "villantja" össze.
Isten gazdagsága
A kereszténység szentháromsági istenképe
A kereszténység legbelsőbb titkának tekintett Szentháromságra irányuló hívő reflexió meglepő módon csak az elmúlt évtizedekben került a teológiai érdeklődés homlokterébe. A mára kialakult számos különböző szentháromságtani elmélet azonban hiányérzetet is kelt: az egyházi dogma türelmes, higgadt, elmélkedő megértési kísérletei híján a hívő tudat egyre nehezebben tud eligazodni a bonyolult elgondolások között. Bertram Stubenrauch bibliai alapú esszéje pontosan ilyen türelmes gondolatmenettel szolgál, sőt a konkrét életet, a konkrét egyházi létezést előtérbe állító könyvében önálló megértési javaslatokat is kidolgoz.
Protestáns egyházértelmezés a reformáció századában a jelentősebb egyházi rendtartásokban
Görözdi Zsolt monográfiája a reformáció századának legjelentősebb protestáns egyházi rendtartásait vizsgálja gyakorlati teológiai szempontból, válaszokat keresve arra a kérdésre, hogy a tanrendszer milyen formában jelent meg az egyes egyházak szervezetében, hivatalaiban, szolgálati területein, egyházfegyelmi tevékenységében.
A Kárpát-medencei cigányság és a keresztyén egyházak kapcsolatának forrásai (1567-1953)
A reformáció örökségében élve
A Budapesti Károli Református Egyetem Hittudományi Karán a reformáció 500. évforduló tiszteletére szervezett konferencia tanulmánykötetének mottója is lehetne a dr. Bogárdi Szabó István püspök igei köszöntőjében megfogalmazott kijelentés: „Ha valamit meg kell tanulnunk a reformációból, akkor az éppen az, hogy egy tapodt at sem előrébb lépni, ha a múltat rózsaszín szemüvegén át nézzük; és az 500. évfordulón eléggé megkísért ez.”Kocsev Miklós dékán pedig köszöntőjében rámutatott, hogy a reformáció szellemi örökségében na gyszerű lehetőséget lát, amely éltető, előbbre visz és ebből az örökségből a következő nemzedékek is élni fognak. Az oktatókon (is) múlik, hogyan adják át az örökséget, hogy azok jó impulzusokat eredményezzenek.
Leírás
Az úgynevezett politikai teológia programját összefoglaló munkájában (voltaképpeni fő művében) Johann Baptist Metz a konkrét történelem, a történelmi idő horizontján vet számot azzal a keresztény reménnyel, hogy minden ember szubjektumként létezhet Isten színe előtt. Hogyan alakítható ki az egyházban ez az egyetemesen szolidáris remény? Milyen kapcsolatban áll a konkrét emberi társadalommal? Ha nemcsak elméletet, de tényleges gyakorlatot is jelent, miként viszonyulhat a holtakhoz és a történelem szenvedő „veszteseihez”? Mit jelent egyáltalán szubjektumnak lenni? Miért kezdi ki ezt az emberi létmódot a felvilágosodástól örökölt folytonos fejlődés polgári logikája? És mit mondhat a teológia azokról a filozófiákról, amelyek megtörik ezt a homogén logikát (elsősorban a frankfurti iskoláról)? Mindezekre a kérdésekre Metz a keresztény megváltás és az emberi szenvedés feszültségének terében próbál választ adni, szembeállítva a fejlődés közömbösségét az egyetemes szolidaritás cselekvő reményével, a modernitás felejtését a Jézus Krisztussal együtt az egész emberiség szenvedéstörténetére is emlékező hittel, amelynek megjelenítésére elsősorban az elbeszélések alkalmasak. Metznek az egyetemes szolidaritás, az emlékezés és az elbeszélés kategóriáival kidolgozott elmélete az idő- és történelemteológia egyik legnagyobb hatású kortárs formája.
Paraméterek
Szerzők(vesszővel elválasztva) | Metz Johann Baptist |
Megjelenés | 2005 |
Terjedelem | 212 oldal |
Kötészet | ragasztott, puhatáblás |
ISBN | 9637343237 |
Fordította | Görföl Tibor |
Sorozat | Coram Deo sorozat |