FARKAS MÁRIA ILDIKÓ egyetemi docens történelem, angol és japán szakon végzett az ELTE-n, majd történelemtudományból szerezte meg PhD fokozatát. A KRE BTK Keleti Nyelvek és Kultúrák szak oktatója, oktatási és kutatási területe a modern japán történelem, a japán-magyar kapcsolatok története, a japán kultúrtörténet és összehasonlító kultúratudomány.

A Bevezetés két szociálantropológiai elméletbe rendhagyó mű. Bár egyetemi tankönyvnek íródott, valójában jóval több, mint amit a „bevezetés" cím sugall. Benne a 20. századi szociálantropológia egyik legnagyobb mestere, a rokonságkutatás két legfontosabb irányzatának, a Rivers tői Radcliffe-Brownig húzódó angolszász strukturalista-funkcionalista, valamint az ezt követő, Lévi-Strauss nevével fémjelzett (francia) strukturalista iskolának a műhelyébe vezeti be olvasóit - széles és személyes látképet adva ezen keresztül az antropológiai kutatások alfájának és ómegájának számító rokonságkutatások fő kérdéseiről, módszertanáról, eddigi eredményeiről és napjainkban zajló, heves szakmai vitáiról.

A könyv diákoknak, társadalomtudósoknak és nem szakmabeli érdeklődő olvasóknak egyaránt ajánlható, belőle első kézből kapható teljes áttekintés napjaink társadalomtudományának egyik meghatározó paradigmájáról.

A könyv kutatási témái közül a legjelentősebbnek, a római vallástörténetnek pannoniai szintézise. Ezzel a Magyar Tudományos Akadémiától akadémiai doktori címet nyert (2005), a Magyarországon elérhető legmagasabb tudományos minősítést. Emléktáblája áll a PTE Botanikus kertjében és a fertőrákosi mithraeum előtt.

"Mindig arra igyekeztem rámutatni, hogy a varázsmesék [...] egy egységes rendszer részei, és egyetlen kompozíciós séma szerint épülnek fel. Következésképpen nem is igen beszélhetünk különálló mesetípusok keletkezéstörténetéről, sokkal inkább a varázsmesék hagyományrendszerének történetiségéről. A varázsmese történeti gyökerei című munkámat is ennek a kérdésnek szenteltem.”

 A tudás- és imázshasználat hatásai a vidéki Magyarországon

A kötet tanulmányai a nemzetközi tudományos gyakorlatra támaszkodva kisebbfajta fordulatot hoznak a hazai vidékkel foglalkozó tudományok témaválasztásában. A vidék kutatása a vidékről szóló tudásnak és képzeteknek a kutatása is. Ahogy és ami megjelenik a kollektív gondolkodásban és a képzetekben sok esetben az a vidék vagy azzá válik a vidék.

Animista víziók és aszketikus hétköznapiság feszülnek egymásnak. Vágyak, tünékeny és traumatikus emlékek, reflexiók és álmok káoszából fokról fokra kibontakozik egy élet egyszeri és összetéveszthetetlen rajzolata, azé a férfié, akinek az otthona - Magyarország helyett Norvégia -, a nyelve - a norvég helyett a magyar - és az élete - a sajátja helyett a családjáé - idegen lett, hogy végül ebben az idegenségben találja meg a hazautat. A kötet nyolcévnyi hallgatást tör meg.