Szeretem olykor leírni ezt a (köznapi használatban keserű hangzású) szót: tartozás.
Én a hála szó párdarabjaként írom le. Nem tudom, hogy más hogyan van vele,
számomra a tartozás és hála érzelmileg hódítást is jelent; azért vagyok hálás
valakinek, és azért érzem, hogy tartozom neki valamivel, mert meghódított bennem
valamit, és én is elhódítottam belőle/tőle valamit – ami aztán holtomiglan az enyém
lesz. Érzések furcsa, kibogozhatatlan szövevénye ez, olyan, mint amikor együtt
üldögélünk valakivel, mert az olyan magától értetődő.
Odatartozunk valakihez, és hálásak lehetünk ezért a vak sorsnak, kimért életünknek.
Mohai V. Lajos