A Boldogságmutató csodálatra méltó és rendkívül aktuális regény egy örök optimistáról, aki mindhalálig küzd a saját és a szerettei életéért.
Európai Unió Irodalmi Díj (2015)

Keats viszonylag későn kezdett írni, s nem volt még egészen huszonhat éves, mikor tüdővészben meghalt. E roppant szűkre mért idő alatt azonban megírta azokat a remekműveit, melyekben – Szerb Antal szerint – „a költő »intenzitásában« már olyan igazságokról beszél, amelyek túl vannak megismerésünk határain – és elfog bennünket a horror sacri”.

Matei ​Vişniec az egyik legtöbbet játszott európai drámaíró. Megvilágító és sokszor groteszk perspektívájára jellemző a címadó dráma kerete: Jurij Petrovszkijt, ezt a fiatal, de már díjakkal elhalmozott szovjet írót azzal a rangos feladattal bízza meg az Írószövetség, hogy rövid elbeszélések segítségével vezesse be egy elmegyógyintézet ápoltjait a kommunizmus történetébe. „Vesse latba egész tehetségét és hazafiságát – szól a dicső megbízatás –,hogy elmebetegeinket is táplálhassa a remény, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyújtott a világ dolgozóinak szívében…” A kötetben Vişniec kilenc drámáját adjuk közre magyar nyelven.

A dualista korszak fél évszázada Közép-Európa modern történetének meghatározó idõszaka volt. Jelen kötetünk magyarországi, csehországi, lengyelországi, romániai és szlovákiai kutatók az osztrák-magyar kiegyezés létrejöttének 150. évfordulójára készült tanulmányait tartalmazza.

Jesús Moncada nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen sorozatunk részeként 2004-ben megjelent legsikeresebb, sok nyelvre lefordított regénye, A folyók városa, amelyet Balkó Ágnes így jellemzett a Nagyvilágban (2005/9.): „Dúsan burjánzó képek, tapintható tárgyak, eleven életek – itt minden jelzőnek és igének színe, íze, illata van.” Terveink közt szerepel a regény újbóli kiadása.

A regény igazságok és féligazságok, feloldhatatlan paradoxonok és egymással szemben álló nézőpontok lépcsőfokain keresztül vezet vissza bennünket a nyolcvanas évek endemikussá vált korrupciójának és felmagasztalt erőszakának világába. 

Semezdin Mehmedinović önéletrajzi ihletésű kisregényének elbeszélője az ostromlott Szarajevóban próbálja átvészelni a kilencvenes évek legvéresebb konfliktusát, ám végül mégis kénytelen elhagyni a hazáját. A rövid történetekből felépített kötetben az ostromlott város nem díszlet, hanem komor valóság, de a szabad élet reményével kecsegtető, motelszagú Újvilág is a kitaszítottság és valóra nem váltható ígéretek földje marad. A Ruszki kompjuter a háborús évek és az emigráció első időszakának érzékenyen, finom humorral és kegyetlen őszinteséggel megírt naplója, a szemtanú látomása egy darabokra hullott világból, az önhibájukon kívül pokolra került, ott mégis a helyüket kereső emberekről. A kisregény megjelenése óta a délszláv háború (újra)értelmezésének egyik megkerülhetetlen könyvévé vált. A vérontásban szilánkokra hasadó tudat, és az emigráció gyökértelenségében őrlődő emlékezet megrendítő krónikája.

„A múltkereskedő meglepetésként és örömként érheti mindazokat az olvasókat, akik úgy gondolják, az afrikaiak posztkoloniális időszakban átélt zavaros és gyakran tragikus tapasztalataival birkózó regények szükségszerűen sötét, brutális művek. Agualusa táncol, és nevet – a sírás határán. A múltkereskedő ügyesen elbeszélt, gyönyörű regény. Elegáns, agilis, szellemes és elbűvölően leleményes.” David Constantine, The Independent