Könyvünk ​első megjelenésekor, 1989-ben más volt a közeg és az ellenállás. Hatalmas érdeklődés élt az emberekben minden iránt, ami évtizedeken át tiltott volt. Azzal a jóleső, egyben önfelmentő érzéssel engedték bevezetni magukat a politikai pszichiátriába, hogy mindannyiunkkal, így a velük szemben is elkövetett bűnök hiteles történeteit ismerhetik meg.(…)Az Őrjítő mandragóra első megjelenése óta csaknem egy emberöltő telt el, lerakódtak a kijózanító tapasztalatok. A korszakváltás szülöttei már felnőttek, tekintetüket a nagyvilágra szegezik, Facebook-felületeiken – kedves globális naplóm – önként és szabadon szolgáltatják ki valóságukat a virtuális térnek. Az idei, javított és bővített kiadás már nemcsak a társadalom sérelmeként láttatja a diktatúrát, hanem abból a szemszögből is, ahogyan – vétkesen és vétlenül – részesei voltunk a rendszernek. Ezt példázza a kötet új fejezete, melyben egy most először közreadott történet segítségével arra is választ keresünk, hogy a társadalom miképp vett részt saját elnyomatásában. Egy levelezést tárunk az Olvasó elé, amelynek törzsanyagát közös ismerősünk huszonhárom évvel ezelőtt, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének megrendítő hatása alatt írt kitárulkozó önvallomása adja. Halálában adózunk e rendkívüli ember emlékének – sorsába, sorsunkba kapaszkodó, igazság után kutakodó válaszainkkal.