A kötet a négy nagy erdélyi örmény központnak, Szamosújvárnak, Erzsébetvárosnak, Gyergyószentmiklósnak és Csíkszépvíznek településképét hasonlítja össze. A korábbi építészeti kutatásokkal ellentétben, amelyek zömmel a különbségeket hangsúlyozták, a kutatás során alkalmazott építészetszociológiai megközelítés feltárta a társadalomtörténeti környezetből adódó hasonlóságokat is. A mindegyik kolónia életében kimutatható korszakok, a "városalapítás", a "rendi önállósodás" és a 19. század második felének "nemzetiségi emancipációja" markáns, egymással összevethető építészeti lenyomatokat hagytak a városképekben.
Bő két évszázad folyamatait vizsgálva elmondható, hogy az örménység meghatározó szerepet játszott a nagy építészeti stílusok (elsősorban a barokk, később a polgári historizáló építészet) erdélyi meghonosodásában, illetve a stílusok regionális adoptációjában. Ez a közvetítő szerep az alapja az örmény településképek hasonlóságának is, ez adja különleges, művészettörténetileg is kiemelkedően értékes örökségük alapját.

TAMÁSKA MÁTÉ (Budapest, 1976) a Szegedi Tudományegyetemen végezte szociológia tanulmányait, majd a BME képzésén műemlékvédelmet hallgatott. Építészettudományi doktori dolgozatát 2010-ben védte meg. Később Szociológiából is doktorált és 2017-ben településtörténet témakörben habilitált. 2012-től az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatója. Néhány éve a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosaként forrásfeltáró alapkutatásokat is végez, illetve a Térformák Társadalomformák könyvsorozat alapító szerkesztője. Fő szakterülete a humán irányultságú településkép vizsgálat. Munkáival a társadalomtörténeti beágyazottságú hazai építészetszociológia megteremtésén fáradozik.