Kötetünkben ​két olyan hőséneket közlünk, melyek eddig csak Pápay kéziratos anyagában voltak ismertek. A Jégvárosi nép énekét Pápay 1899-ben Obdorszkban jegyezte föl egy igen tehetséges énekestől, Szelimov Nyikolajtól, akit a hantik csak Mikolkának neveztek, és ő is így emlegette naplójában. Mikolka január 12-én jelent meg Obdorszkban, és mintegy két hónapig nagy segítségére volt Pápaynak a Reguly-énekek megfejtésében. Mikolka négy teljes és öt töredékes hőséneket is tollba mondott Pápaynak. A Jégvárosi népről azt jegyezte meg, hogy ezek a kunzsoli emberek. Későbbi kutatók a Jégváros eredetét is kiderítették – ez a jelen hősénekben nem szerepel. Eszerint a Jégvárosi nép (akiknek a leszármazottai ma a Sziberov és a Szjazi családnevű hantik) leöntötték a várukat vízzel, s mikor az jéggé fagyott, a jégen lecsúsztatott gerendákkal ölték meg az ellenséget.

A másik hősének a Bálvány hegyfoki ének. Közlője egy His-poher (Fövenysziget) faluból való öregember, akinek a neve is (Pures) csak azt jelenti, hogy „öreg”. A feljegyzés időpontja 1899. február 28. Az öreg énekestől Pápay összesen négy hőséneket gyűjtött. Bálvány hegyfok folklórja igen gazdag. Maga a hely Obdorszk, azaz a mai Szalehard területén van, az Ob mellékfolyója melletti magas part tetején. A Szalehardban megjelenő, suriskári nyelvjárású hanti nyelvű újság, a Luh avet is ezt a nevet viseli. A Bálvány hegyfok területét 2009-ben hivatalosan is védelem alá helyezték mint a hanti etnokulturális örökség részét. Bálvány hegyfoki éneket Reguly is gyűjtött, Pápay pedig a Purestől hallott éneken kívül Mikolkától is lejegyezte két változatát, ezek már korábban megjelentek.