A ​kötet tanulmányai az ezredforduló új társadalmi és kulturális kihívásait követő változásokról, az újonnan formálódó közösségek új ünnepeiről, a hagyományos ünnepi rítusok továbbéléséről, folklórjáról és folklorizmusáról szólnak. A cikkek egy része a falusi közösségek ünnepi szokásait (betlehemes, farsangi játékok, lakodalom, a Vince-napi vesszővágás) érintő változásokat, az ünnepi rítusok (csíksomlyói búcsújárás, a házasságkötés egyházi rítusai) történeti alakulását vizsgálja, mások a vizsgálatok fókuszából eddig kieső közösségek hagyományaira (társulati ünnepek, munkásünnepek) helyezik a hangsúlyt. A hagyományos ünnepi ceremóniák új tartalmakkal való megtöltése a témája a széki lakodalomról, a vörsi templomban berendezett betlehemről, a mohácsi busójárásról, vagy a bajai „jánoskeresztésről” szóló írásoknak. A gyors életformaváltás, a globalizáció, valamint a múlthoz kapcsolódás új szemlélete új ünnepeket, új rítusokat is teremtett, mint ezt a Valentin-nap, a „bulikon” való zenehallgatás, a millenniumi zászlóavatás, vagy a gáz bevezetését ünneplő rítusok, vagy egy volt sváb falu német identitását újraélesztő évfordulós ünnep elemzése tanúsítja. Végül szó esik az új közösségeknek most kialakuló ünnepi hagyományairól, így a krisna-tudatuak rítusairól, vagy az új elitnek a régi úri osztály megyebáljait felélesztő törekvéseiről is.