A hanti kultúrában számtalanszor találkozhatunk tömör, velős megfogalmazással, példá-ul hogy sötétedés után nem szabad hangoskodni, nem szabad a tűzbe szemetet dobni, a nők nem mehetnek a padlásra stb. Pusztán e szabályok ismerete azonban nem min-dig elegendő ahhoz, hogy megfelelő döntéseket hozhassunk, mit szabad és mit nem. A szabályok mögött van egy olyan tudás, amely az adott helyzethez igazítva mindig segít eldönteni, melyik szabályt és hogyan kell alkalmazni. E nélkül a magabiztos tudás nélkül a szabályok ahelyett, hogy segítenének az eligazodásban, inkább gátolnak, bénítanak a cselekvésben. E tudás bizonyos fogalmak és kategorizálási elvek ismeretére épül, melyek segítségével egy adott helyzetben alkalmazhatóak a szabályok. Könyvemben ezeknek a folyamatoknak a bemutatására törekszem: hogyan működik egy meglehetősen összetett – a szinjai hantik tisztaságkoncepciójából eredő – szabályrendszer a mindennapi élet során? Milyen fogalmakkal írhatóak le a szinjai hantiknak a tisztaságról alkotott elképze-lései? Milyen kategóriák, milyen rendszerező elvek segítségével osztják fel a világot tiszta és nem-tiszta részekre? Milyen szabályokkal biztosítják a tisztaság fenntartását, a tiszta és a nem-tiszta elkülönítését? Milyen mértékben és milyen indíttatásból tartják fontosnak e szabályok betartását? Hogyan kontrollálják mindezt? Mit tesznek szabálysértés esetén?Meglehetősen összetett kérdésről van szó, amelyben egymástól olyannyira távolinak tűnő dolgok kerülnek kapcsolatba, mint a világkép és a szemétkezelés, a higiénia és a temetési szertartás, a prémcserzés és az állatok kultikus tisztelete. A tisztaságról alkotott elképzelések – mint a könyv végére reményeim szerint láthatóvá válik – áthatják a hanti mindennapi életet: akármilyen témához nyúlunk, előbb-utóbb érintjük e kérdést.

Ruttkay-Miklián Eszter (1971– ) 1996-ban végzett néprajz, 1999-ben finnugor szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ugyanott szerezte PhD-fokozatát 2004-ben. 1991 óta rendszeresen jár a hantik északi csoportjai közé. 2002 és 2014 között hosszabb-rövidebb megszakításokkal a MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa.