A passzív apaszívnek, a kötet címadó darabjának hőse vér szerinti apjában hiába keresi az áhított példaképet. Két pótapa elismeréséért vetélkedik tehát magával – míg az egyiktől elfordul, a másikban csalódik. S ameddig a két apafigura végtére egymásra, addig ő tőlük független önmagára lel, korunk zavaros viszonyai között.

Kötetünk ​a 2006. október 6-án és október 7-én megrendezett XIV. JAK Tanulmányi Napok anyagát tartalmazza.

Mi lenne, ha az ember a rázúduló problémáival való szembenézés helyett inkább hibernáltatná magát? Inkei Bence ezzel a gondolattal játszik el Mirelit című fontos generációs regényében. Én vele vagyok, az biztos, mármint Gömöri Gergellyel, a történet(ek) elbeszélőjével - elhagyja a nője, magányba zuhan, tanácstalanul téblábol, gondolkodik... és, tudtán kívül, nevettet. Tény, hogy többet nevetünk rajta, mint vele, de nem baj, elvégre mi vagyunk az olvasók, szórakozni akarunk. És a szerző gondoskodik is róla, hogy szórakozzunk... -(Maros András)

Dalok könyve. Remélem, ha az égi boltban kezébe akad ez a versválogatás, Heinrich Heine nem tart tolvajnak, mert az ő híres gyűjteménye éléről vettem a címet. A művészetben megszokott dolog a kölcsönzés, mióta világ a világ. A mostani meg kiváltképp újrafelhasználós kor – más küszöbéről elemelt formák, újragondolt tartalmak, idézetek, utalások. Akár az életünk: mintha a miénk volna, mintha a másé. Mintha már megtörtént volna, de talán mégsem.