Értelmezések – viták – tanulságok

A kötet szerzőinek törekvése közös abban a szándékban, hogy megértsék, milyen volt a régi rendszer és miért dőlt meg. Közösek abban is, hogy nemcsak a régit, hanem az új rendszert is kritikus pozícióból szemlélik, tudatosan szemben állnak mindenfajta apologetikával. A kötet olvasói meggyőződhetnek arról, hogy lehet a szocializmusról úgy is szólni, védelmezve magát a tradíciót, hogy a régi rendszer iránt semmiféle nosztalgikus viszonyt nem táplálnak.

Az alkotmányos eszmék migrációja

Ez a munka azt a kérdést vizsgálja, hogy az alkotmányosság, az emberi jogok nemzetközileg egyre inkább elfogadottnak mondható globális elvei hogyan képesek befolyásolni a még mindig szuverénnek tekintett állami cselekvést. Az emberi jogok nemzetközi szabályozása azért kiemelkedően fontos a téma szempontjából, mert az szinte definíciószerűen a nemzeti alkotmányjog szuverenitásának korlátozására épül, közös alkotmányos eszmék érvényesítése érdekében.
 

Kevés ​elkötelezettebb híve volt az európaiság, az európai egység gondolatának 20. században, mint José Ortega y Gasset, a spanyol filozófus (1883-1955). Már fiatalkorában, részben neokantiánus hatásra, a hazája szellemi felemelkedéséért, „európaizálásért” küzdő progresszív értelmiség egyik vezetőjének számított. Évekkel később, leghíresebb munkájában (A tömegek lázadása), szót emelt az Európai Egyesült Államok megvalósítása mellett, melyben az egész kontinenst átfogó válság leküzdésének egyedüli lehetőségét pillantotta meg.

Ez a könyv azzal a szándékkal íródott, hogy segítségével a nemzetközi jogot féléves kurzus keretében hallgató diákok, illetve a tárgyat két szemeszteren át nem jogi egyetemeken tanulók emészthető mennyiségben és közérthető formában ismerkedhessenek meg a jogterülettel. A jegyzet a magyarországi nemzetközi jogi oktatás felépítését és a kontinentális tankönyvek szerkezetét követi, így az angolszász jegyzeteknél jóval csekélyebb hangsúlyt fektet a jogesetek és bírósági ítéletek bemutatására. Célja, hogy olvasóinak bemutassa a nemzetközi jog alapfogalmait, valamint fontosabb szabályozási területeit és a nemzetközi szervezetek világát.

Rilke tudott az élet nehézkedéséről, ami egyszerre „feladat”, „bánat” és "fény a derűs szellemben”. Látta a szépségnek azt az oldalát, amelynek „iszonyú” látványa megsemmisíti az életet, megsejtett valamit a szépség azon destruktív túlhatalmából, amelyhez ő maga még mindig lenyûgözve fordul, de amelytől rövidesen az egész század menekülni igyekszik. A szépség mint Egész, illetve a totális szépség mélyén tanyázó rútság tapasztalatából származik költészetének meghatározó etikai dimenziója, annak a helynek a keresése, ahol az ornamens megtörik, és ahol a dolgok„kimeríthetetlen tárggyá” válnak.

A szerelemi elragadtatás beavatás a legvalóságosabb valóság természetébe. Egy olyan állapotba, amelyben a létezés, a létezés tudata és e létező tudatosság gyönyöre nem különböznek egymástól. Éppen ezért a szerelmi elragadtatásban elért megismerést ,,affektív cogito"-nak lehetne nevezni. De miért hasonlik meg a szerelemben
a vágy önmagával? Miért kell arra vágynom, amire legkevésbé sem vágyom? Miből fakad a libidó antinómiája?

A Fragma tizenhárom történetből áll, melyek mindegyike a nő–férfi viszony sebészeti pontosságú vizsgálata. Történeteinek szereplői olyan alakok, akik a vágy szorításában találják magukat, amely meghatározza, de túl is haladja őket. A történetek a lacani pszichoanalízis igazi miniatúrái, a szexualitás és az erőszak ábrázolásának irodalmi bravúrjai.