A Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékén indult meg az országban a vallástudomány, mint külön diszciplína, oktatása és kutatása az ezredfordulón. E munka során merült fel a szakmai-tudományos igény a magyar vallástudomány történetének jobb megismerését célzó alapkutatás elindítására. A fenti kutatás fontos gyakorlati eredménye a 2009-ben megjelent Szemelvények a magyar vallástudomány történetéből I. – Jeles szerzők 1860–1920 címmel megjelent szöveggyűjtemény (1).

Az alábbi kötet a Fiatal Kutatók és Doktoranduszok V. Nemzetközi Teológus Konferenciáján résztvevõ elõadások publikálásra érdemesnek talált felszólalásainak írott anyagait tartalmazza. Az angol és magyar nyelven megjelent mûvek a teológia szinte minden területét érintik, de nem csupán a szûken vett hittudomány kérdéseit vizsgálják.

A vallástudomány számára a társadalmi nyilvánosság kortárs folyamatai és tartalmai azt a feladatot adják, hogy ebben szellemi és politikai közegben fogalmazza meg és helyezze a vallást, a vallási jellegzetességeket. Máté-Tóth András kötete erre a feladatra vállalkozik.

A trinitológia alapjaihoz kötődő koncepció a magyar székelyföldi Boldogasszony-kultuszt, a néphagyományban is átörökített elemeit (Babba-Mária) a mezopotámiai kultusszal "villantja" össze.

Szabados Ádám könyve két nagy kérdésre keresi a választ: beszélhetünk-e történetileg igazolható normatív hagyományról az egyetemes egyház életében, és ha igen, hogyan lehet körülhatárolni ezt a hagyományt. A szerző szerint mindkét kérdésre az apostoli tekintély adja meg a választ.