A kötet különböző tudományterületekről származó klasszikus és mai, külföldi és magyar szerzők művein keresztül hívja fel a figyelmet a pszichológia és a feminista megközelítések megkerülhetetlen kapcsolási pontjaira. A könyv egyszerre mutatja be a feminizmus pszichológiára gyakorolt hatásának történeti alakulását és annak különböző irányait.

Axel Honneth a Frankfurti Iskola harmadik generációjának legprominensebb képviselője: 1996 óta Habermas utódjaként a Frankfurti Egyetem professzora, 2001-től a frankfurti Társadalomkutatási Intézet megbízott igazgatója. A Harc az elismerésért című könyve (1992) új fejezetet nyitott a Frankfurti Iskola és a kritikai elmélet történetében.

„…a közönségesség azzal végződik, hogy – mint ahogy a Dalai Láma ürülékét tisztelik – a söpredék első jöttmentjét imádják, vagy saját magukat látják benne imádattal; olyan viszonyulás ez, amely a demokráciában megfelel annak, mintha a monarchiában a császári koronát aukcióra bocsátanák.” Ezeket a sorokat Kierkegaardtól A jelenkor kritikája című műben olvashatjuk.

A két részből álló könyv első egysége egy mediációs módszertani fejezet, amely ötvözi Béatrice Blohorn-Brenneur bírói és mediátori hivatása során szerzett sokéves tapasztalatait. A második rész hazai szerzője a mediáció magyarországi jogi környezetét mutatja be, melyben az író gyakorlati példákkal is megvilágítja a mediáció alkalmazhatóságát a peres eljárás előtt és alatt.

Hitler Ausztriában még csak lárva volt. Az első világháború alatt bebábozódott, azután valóságos halálfejű Szfinxszé változott.

Minek köszönhető, hogy mára olyan törékenyek lettek a kapcsolataink, mint az ostya? Miért érezzük önmagunk körül a szolidaritás hiányát, hogy az idő előrehaladtával egyre kevesebbet érünk, egyre kevésbé vagyunk fontosak? Vajon tényleg egy pillanat alatt a semmibe zuhanhatunk? Miért van az, hogy miközben rendkívül büszkék vagyunk önállóságunkra és teljesítményünkre, rettegünk a magánytól, a megsemmisüléstől, a kisemmizéstől és további neurózisok tömkelegét produkáljuk?