1925-ben megjelent könyve nem csupán a szociológia egyik alapműve, hanem a történelem-, a kultúra- és az irodalomtudományokban is alkalmazott emlékezetkutatás origója. Elmélete szerint nem csupán az egyes emberek, hanem a társadalmi csoportok és társadalmak is rendelkeznek emlékezettel, amely identitásukat és stabilitásukat alapozza meg.

Mindig is a politika és a tudomány érdekelt, kiváltképp a kettő találkozása. Írtam erről könyveket, tanulmányokat és esszéket, adtam interjúkat, vezettem a témában egyetemi kurzusokat, s különböző kutatásokban vettem részt. Írásaim egyrésze megjelent könyvben, más része csak folyóiratba és újságban, esetleg egyáltalán nem is jelent meg. Főleg az utóbbi mintegy tizenöt évben alakult ki ez a helyzet, ami arra ösztönzött, hogy rendezzem kötetbe az erre-arra bóklászó munkáimat. Így született az olvasó kezében lévő kötet. Az írások mintegy fele itt jelenik meg először, a másik fele megjelent valahol, de esetleg már ezek is nehezen hozzáférhetőek.

A könyv azt vizsgálja, hogy milyen módon és milyen eredménnyel igyekszünk megismerni a politikumot. Nem módszertani eljárásokat rendszerez, hanem a megismerési praxisok elemzése alapján a politikai ismerettan alapkérdéseit teszi fel négy nagyobb egységre tagolva. Az első rész bemutatja azokat a szemléletmódokat, amelyek a politika megismerésében alapvető szerepet játszanak; a politika és a politológia tényeinek különbségét, a politikatudományi általánosítás lehetőségeit, az igaz ismeret különböző nézőpontjait.