Ludas ​– Varjú-dűlő Magyarországon az egyik legnagyobb, komplex módon feltárt régészeti lelőhely. A hatalmas mennyiségű leletanyagból elsőként a kiemelt jelentőséggel bíró késő vaskori temető került közlésre. A kelta emlékek feldolgozása és a francia nyelven megjelent kötet előkészítése az ELTE Régészettudományi Intézet és az MTA-ELTE Interdiszciplináris Régészettudományi Kutatócsoport munkatársainak részvételével, valamint hazai és külföldi szakemberek bevonásával az OTKA Tudományos Iskola Program támogatásában valósult meg.
A kötet két jól elkülönülő, de egymást kiegészítő részből áll. Az első rész a hagyományos régészeti leírást és értékelést tartalmazza, míg a könyv másik felében egy-egy résztémára, problémára, természettudományos és interdiszciplináris kutatásokra fókuszáló tanulmányok találhatók.
A napvilágra került gazdag tárgyi emlékanyag mellett a ludasi temető elsődleges jelentősége, hogy feltárása teljesnek tekinthető, így vizsgálata egyedülálló lehetőséget teremt a kelta közösség társadalmi struktúrájának felvázolásához, ezáltal a térség késő vaskorának jobb megismeréséhez. A Mátra előterében a Kr.e. 4. század végén megtelepedett kelták által kb. 120-130 éven át (LT B2-C1 periódus) használt nekropoliszon belül egyértelműen elhatárolható sírcsoportok vannak, amelynek központi helyét a kétségtelenül vezető szerepet betöltő harcosok sírjai foglalták el. Közülük külön kiemelendő a temető centrumában feltárt, teljes fegyverzetében eltemetett férfi, akit arany gyűrűvel és rendkívül díszes karpereccel helyeztek végső nyugalomra. Ugyancsak lényeges az a síregyüttes, amelyben a harcos mellett sebészi műszerek eszköztára került elő. A fegyveres sírokból számos vésett díszű kard, a kelta művészet egyedi alkotásai kerültek elő, míg a női temetkezésekből álfiligrán technikával gazdagon díszített ékszerek az emlékanyag kvalitásos darabjai.
A mélyreható régészeti elemzés után külön tanulmányok taglalják az archeozoológiai leletanyag vizsgálatát, az embertani leleteket, a hólyagos kar- és lábpereceket, valamint az orvosi eszközöket és egyéb szerszámokat. A hagyományos régészeti megközelítés mellett kiemelt hangsúlyt kaptak azok az interdiszciplináris kutatások, amelyek elsősorban a kerámialeletek és a fémtárgyak anyagvizsgálatára irányultak, így teszik komplexszé a kelta temető feldolgozását.