Működésének három évtizede alatt Magyarország Alkotmánybírósága számos, a hazai
nemzetiségeket érintő ügyet tárgyalt. Foglalkozott a kisebbségek fogalmával (milyen
feltételek mellett lehet bizonyos társadalmi csoportokat kisebbségnek tekinteni), a kisebbségi
hovatartozással (ki gyakorolhatja a kisebbségi jogokat), egyes konkrét kisebbségi jogokkal
(parlamenti és önkormányzati képviselet, a kisebbségi önkormányzatok jogállása,
nyelvhasználat), valamint a szűk értelemben nem kisebbségi jognak tekinthető, de a
gyakorlatban elsősorban a kisebbségeket sújtó, szociális problémákat is felvető
diszkriminációtilalmi kérdésekkel.
A szerző a kapcsolódó ügyek mélyreható elemzése alapján úgy látja, az Alkotmánybíróság
nem védi hatékonyan a mindenkori alkotmányban szavatolt kisebbségi jogokat: általános
kisebbségvédelmi attitűdjét túlzott bírói önmegtartóztatás jellemzi, a konkrét ügyekben pedig
legtöbbször elkerüli az érdemi vizsgálatot. Továbbra is megoldandó feladat a kisebbségekre
és a kisebbségi hovatartozásra vonatkozó konceptuális kérdések tisztázása, a kisebbségi jogok
alkotmányos minimumstandardjainak kidolgozása, az egyenlőség elvének a nemzeti és etnikai
hovatartozás lencséjén keresztül történő értelmezése, valamint a nemzetközi
kisebbségvédelem tapasztalatainak hathatósabb beépítése.