Az ezred fordulója előtt úgy tíz évvel, Európának ezen a középső tájékán igen sok lóbarátra tettek szert az itt élők. Korábban is voltak persze olyanok, akik ezt a státuszt élvezték, ám az évezred előtt kicsivel, a rendszer kanyarulata után, másképpen lett minden, ahogyan azt korábban a nagy, felbuzdulásos indulókban megénekelték. Rájöttünk, lóvá tettek minket sokáig. De kimentek. Merje mondani valaki a helyzetre, hogy ez a mostani is hasonló. Bábi és Bibe jóravaló, normális emberek, akik azt kapták a sorstól, hogy virágkoruk éppen erre az évtizedre essék. Történetük és felmenőik históriája is azt példázza, minden korban voltak és vannak olyan emberek, akiknek legfőbb elfoglaltságát mások feljelentgetése, később megfélemlítése adja. Sajátos emberfajta, létüknek nincs se színe se visszája, csupáncsak annyi, hogy valami kényszer vagy elrendelés folytán köpniük kell. Talán nem is érdemes részletezni, esetleg még annyit, amikor már a sokadik bejelentés érkezett Bábi viselt
dolgaival kapcsolatban – és itt nem a nagykabátról van szó – az ilyen meg olyan hatósághoz, de legfőképp az elhárításhoz, Bibe mindig megjegyezte: aláírás, egy lótakarója.
Ezt is meg lehet szokni. Bábi vegzálásának első pillanataiban megrémült, és kérdezte magától, valamint a szoba sarkától, ahová rendszeresen felnézett tehetetlenségében: most már az élet ilyen lesz? Aztán kiderült, még ilyenebb. Ez idő tájt, amikor történetük a Jóisten akaratából nyomdafestéket kap, a világnak
ezen a részén, éppen a tűzzel játszanak. A játék, homo ludens lévén, Bábi és Bibe lényege, hiszen semmit sem szabad komolyan venni, csak mindent. Történik mindez úgy és annak ellenére, hogy filmek tucatját készítette el a világ a saját égéséről, regények száza mesélte el a borzadályokat. Milliók bolondultak ezekért a művekért – köztük Bábi és Bibe a Casablanca rajongók –, díjak tucatját söpörték be. Ám mégse sikerült megtanulni: ahol az elefántok szerelmeskednek vagy harcolnak, ott fűnek lenni nem igazán jó. Az idő meg fut lóhalálában, nehogy a baj baj legyen. Hány nap az élet? Az egyik jeles írástudó, Merle volt a neve, meg is írta: kettő. Ám a helyzet nyugaton is meg keleten is változatlan.