Hasonló termékek
Antifilozófusok. Huszonöt időszerű kérdése a kereszténységhez
A könyv olyan radikális keresztény, vagy a kereszténységen töprengő gondolkodók, alkotók egy-egy kérdését mutatja be, akik az európai bölcseleti hagyománynak a görög hagyományoktól eltérő, más fókuszát teremtették meg. Ez részben az akadémiai filozofálással való szembehelyezkedésből, részben pedig e gondolkodók többségére jellemző keresztény hitükből ered. Közös bennük az, hogy a kereszténységhez intézett kérdésük magában rejt egy antifilozófiai hozzáállást, éspedig azáltal, hogy elfogadják azt a kihívást, amelyet Pál apostol a Korinthusiakhoz írt I. Levelében a kereszténység gondolkodási formájáról adott: a keresztről való tanítás őrültség a filozófus elme számára - illetve Pascallal szólva: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene nem a filozófusok istene. Az antifilozófus kifejezés Alain Badiou terminusára utal, aki Pál apostolt nevezte így. A szerzőnő kérdése ez: Vajon együtt tudunk-e még gondolkodni a nagy keresztény írókkal és alkotó egyéniségekkel, vajon megmozdítanak-e bennünk valamit azok az elementáris egzisztenciális kérdések, melyek foglalkoztatták őket a Bibliával folytatott beszélgetéseik során? Vajon van-e még a keresztény gondolkodásban elég élet ahhoz, hogy átvegye a stafétabotot ezektől és persze más elődöktől.
Társadalomfilozófiai gondolkodók a 20. században
Korábbi korokban a filozófusok a lét általános problémáit, a megismerés egyetemes törvényeit és az úgynevezett örök igazságokat igyekeztek feltárni, a modernitás kibontakozásával mindezt már a természettudományok szemléletére alapozták.
Az inkognitó lovagja
Ki is volt valójában ez a rejtőzködő zseni, aki egész életművét álnevek útvesztőjében komponálta meg, egymással párbeszédekbe kezdő, ellentmondásokba torkolló, polemikus és mégis egységes szerkezetben, amely sokkal többet árul el a világról és a belé vetett ember dilemmáiról, mint a legbölcsebb monológ árulhatna?
Husserl és Heidegger
Egy filozófiai összecsapás analízise
Ez a könyv arra tesz kísérletet, hogy a 20. század két kiemelkedő gondolkodójának, Edmund Husserlnek és Martin Heideggernek a szellemi párviadalát nyomonkövesse, és filozófiai összecsapásukat alaposan dokumentáltan bemutassa. Egyben arra is vállalkozik, hogy összehasonlító analízis révén rávilágítson a rejtett törésekre, tektonikus feszültségekre, melyek a két gondolati alakzatot meghatározzák.
Az új Husserl
Szemelvények az életmű ismeretlen fejezeteiből
Edmund Husserl nem csupán a huszadik századi európai filozófia egyik kiindulópontja, akit alapító gondolkodójaként tisztel a fenomenológia, hanem filozófiája egyike a század legrejtélyesebb életműveinek.
Válogatta, fordította és bevezetőkkel ellátta: Varga Péter András és Zuh Deodáth
Tanulmányok a tudományos gondolkodás történetéről
A kötet, melyet az Olvasó a kezében tart, bevezetésül kíván szolgálni a francia tudományfilozófia kiemelkedő alakjának, a Magyar országon sajnos kevéssé ismert Alexander Koyrénak a gondolkodásába, s olyan előadásait tartalmazza, amelyek 1930 és 1961 között hangzottak el különböző tudománytörténeti konferenciákon.
Eljövendő múlt
Genealógia Nietzschénél, Husserlnél és Heideggernél
A könyv Nietzsche genealógiai elgondolásait fenomenológiai perspektívából, Husserl és Heidegger történeti elmélkedéseinek fényében próbálja újraértelmezni és a genealógiát mint a történeti önmegismerés programját bemutatni.
De pace fidei - A vallásbékéről
Közel hatszáz évvel ezelőtt nem csupán a békés egymás melletti élésre, hanem egymásra figyelésre, egymás kölcsönös értékelésére tett kísérletet egy német tudós, Nicolaus Cusanus. „Sokkal jobb egymással beszélgetni, mint egymás ellen háborút viselni” – így fogalmazta meg egyik alapelvét, s ezzel megjelölte központi életfeladatát is. Évtizedeken át háborúk és gyűlölködések megszüntetésén vagy legalább mérséklésén munkálkodott, beszélgetésre próbálta szólítani a vitatkozókat, írásaival pedig a béke hírnöke akart lenni.
Leírás
Két jól elkülöníthető csoportja van azoknak, akiket „joyce-iánusoknak” nevezünk: a „belsősök” és a „külsősök”. A „belsősök” a szövegek eltökélt feltárására koncentrálnak, az utalások és a mutációk megszállottjai, és sok esetben még Heideggernél is Heideggerebbek a filológiai mélységek feltárásában – természetesen az alászállásban. Ismerek néhány elsőrangú „belsőst”, s nagy tisztelettel adózom nekik: ilyen a kaliforniai John Bishop és az antwerpeni Geert Lernout. A „külsősök” ellenben mindent megtesznek, hogy bizonyítsák, Joyce nagyon alaposan ismerte munkája tárgyát: hogy megmutassák a joyce-i földrajzot, fiziológiát, szociopatológiát – s mindezt a maga specifikus, edwardiánusan dublini változatában. A paradoxon természetesen az, hogy a „külsősök” soha nem mennek túlságosan messzire. Richard Ellmann testesít meg mindent, ami ebben a megközelítésben a legjobb, s amely mégsem nélkülözi ama zavaró tendenciát, hogy Joyce szövegeit valamely külsődleges kronológia és dublini közvélekedés szentírásának tekintse. John McCourt talán alaposabb „külsősnek” tekinthető, azáltal, hogy Joyce Triesztjére koncentrál, annak sokszínű kultúrájára és kimondottan szerteágazó nyelveire.
Takács Ferenc egyik csoporthoz sem tartozik, bár eddig mindkettőbe bedolgozott. Túlmerészkedik a szigorú értelemben vett irodalmiság körein (nevezetesen a film felé), s más szerzőkről írott (T. S. Eliot, Anthony Burgess és Thomas Pynchon a releváns példák itt) terjedelmes munkái megkülönböztetik a vallomásos joyce-iánusoktól. A rövid, de gyakori közbeiktatások, mint a könyvhöz írott előszó, a könyvkritika, a konferencia-előadás, az esszé, az alkalmi színpadi szereplések, rádió-beszélgetések, fordítások, televíziós szereplések, hogy a spontán beszélgetésekről ne is szóljunk, ugyancsak közel állnak hozzá.
Paraméterek
| Szerzők(vesszővel elválasztva) | Takács Ferenc |
| Megjelenés | 2013 |
| Terjedelem | 224 oldal |
| Kötészet | puhatáblás |
| ISBN | 9789632366883 |