Az elmúlt évek egyik leghíresebb és legszélesebb körben vitatott és méltatott nagyregénye. Lengyelországban a Nike-díjat, Nagy-Britanniában a „Man Booker International” díjat nyerte el. A szerző 2019-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat.

Dagmara, a Berlinben élő lengyel tévés újságírónő lassan a pályája csúcsára ér, de egyszer csak visszatérnek a múlt kísértetei. Hiába illeszkedett már be annyira, hogy inkább Varsóban mozog idegenként, hirtelen megint kínozni kezdi a kamaszkorban elszenvedett identitásválsága.

A regény 2015-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját. 

A polgárháború utáni zűrzavarban, az elbukott remények szürkületében szinte észre sem venni, hogy az Esplanāde park adventi forgatagában egy hajlott hátú, zavartnak tűnő öregember kinyújtja karját a körhinta felé, és leemel róla három kisgyermeket. „Hajnali négy körül Dāvuss nyomozó felriadt álmából, mert odalenn az ablak alatt mintha ritmikus kopogtatást lehetett volna hallani, aztán minden elcsendesedett, de az álma már elszállt.”
Az Európai Unió Irodalmi Díja (2017)

„Az élet közepén állunk, a jelen szűrőjén eresztjük át a múltat jövőbeli felhasználásra...”
Északi Tanács Irodalmi Díj (2014), Finlandia-díj

1927-ben jelent meg Malinowski – magyarul most először hozzáférhetővé váló – Nemiség és elfojtás a vad társadalomban című könyve, amelyben korábbi tanulmányát további két résszel kibővítve, tételesen is cáfolta Freudnak az „őshordáról” kifejtett nézeteit.

Pozsonyligetfalu, ​21. század. A jó családból származó Elza összeköltözik szerelmével, Iannal. A sorsnak – és egy különös ösztöndíjnak – köszönhetően gondtalanul élhetnek apró lakótelepi lakásukban, ahol a falakból zene és emberi beszéd szivárog.
Európai Unió Irodalmi Díj

Az Akvarellek arról szóló tanulmány, hogy milyen bonyolult a sorsa az embertelen körülmények közt létrejött örökségnek. Mindemellett azt is igyekszik megragadni, miben áll a roma identitás, hol ér véget az egyén sorsa, és hol kezdődik a népirtás.

„Az Őskor és más idők szerzőjének újabb regénye szintén álomszerű történetekből, hétköznapi sorsok töredékeiből áll össze. Az „ébrenlét” elviselhetetlen könnyűségéről szól, már amennyire azt szavakba lehet foglalni, és Körner Gábor fordítása hagyja, hogy a valóságba kevert misztériumok, a több idősíkon folydogáló, egymást átjáró, a hely szellemét leíró történetek hangulatai hosszasan munkálkodjanak bennünk.”
(Sisso, Magyar Narancs, 2016.04.03.)