A Párbeszéd-kötetek sorozatában nem először találkozik az olvasó egy problémás irodalomtörténeti fogalom, pontosabban egy nehezen kategorizálható műfaj vizsgálatával. A 2013-ban megjelent Közelítések a szatírához című kötet után most egy talán még nehezebben egységesíthető műfaj áll a vizsgálódások középpontjában. Az elégiát mint műfajt történeti átalakulásai során a legkülönbözőbb tartalmak megszólaltatására érezték alkalmasnak az egymást követő korszakok, ugyanakkor a használat szabályainak ez a módosulása soha, egyetlen korszakban sem vezetett el a fogalom kiüresedéséig, és a műfaji kötöttségek teljes felszámolásáig. A modernitásban különböző elégiahagyományok rögzültek az egyes nemzeti kultúrákban. Közülük az angol, a német és természetesen a magyar kultúra elégia-fogalmát tárgyaló írások szerepelnek a kötetben. A sorozat szokásainak megfelelően a Párbeszéd-rovatban olyan írás szerepel, amely előző köteteink témáihoz, jelen esetben a századfordulós elbeszéléshez és az utópia kérdéséhez kapcsolódik.