Olvasmányos írásokat tartalmaz a kötet, pedig igencsak keserűek azok az igazságok, amelyeket lebilincselő stílusban és közérthetően örökít meg a szerző. Nem csak az erkölcsi eltévelyedéseket, botlásokat rója fel szellemi életünk bálványozott hírességeinek, hanem könyörtelenül leleplezi a szocialista-korszak álnokságait, hamisításait, téveszméit és embertelenségeit.

Lélekmérgező írók és ami mögöttük van

A kötet egy speciális, 1945 utáni jelenséget vizsgál, ugyanis mindennapi életünk részévé vált a következmények nélküliség, amely általános értékválsághoz vezetett. A könyv elsősorban a Rákosi- és a Kádár-korszak funkcionáriusgyerekeinek írói munkásságát és emberi hátterét vizsgálja. Olyan alkotókkal, elsősorban írókkal foglalkozik, akik szüleik révén súlyos terheket örököltek és hordoznak.

A prezentifikáció jelentősége épp abban áll, hogy átmetszi Husserl különböző tematikájú és különböző időben keletkezett szövegeit, ezáltal lehetővé teszi, hogy ezeket az oly távolinak tűnő problémákat átfordítsuk egymásba. Vagyis, hogy ne beszéljünk külön percepcióról, külön interszubjektivitásról, külön művészet- és nyelvfilozófiáról.

Husserl és a válság problémája

A könyv középponti problémája a válság. Mit nevezünk válságnak? Miről beszélünk, amikor válságot emlegetünk? Milyen értékhorizont és rendkoncepció szolgál a válságról való diskurzus lehetőségfeltételeként?

Sorozatunk e negyedik darabjának írásai az előző kötetben tárgyalt Aranykor–Árkádia gondolatkört kiterjedtebben, az utópiák és ellenutópiák általánosabb kérdéseihez illesztve vezetik tovább.

Az elmúlt évtizedekben a magyar kulturális és közélet egymással ellenséges táborokká szakadt, s ezek ma már távolabb állnak egymástól, mint a két világháború között az urbánusok és a népiek. Ahogy akkor, úgy ma is pusztító erejű ez az ellentét. Írásaimban, ha közvetett módon is, de reflektálok erre a helyzetre, ahogy például a Szó-függő-híd szóösszetételt is a feszültség oldásának reményével választottam könyvem címéül.