Montaigne az Esszék III. könyvében beszél utazásairól, az utazási kedvről, saját magáról mint utazóról. Az Útinapló az útirajz műfajának kiemelkedő jelentőségű példája, Magyarországon mindeddig mégis szinte teljesen ismeretlen maradt.
Montaigne utazása 1580 szeptemberétől 1581 novemberéig tart, Lotaringián, Németországon és Svájcon keresztül jut el Itáliába. Ismert gyógyfürdőket keres fel terápiás céllal, Rómában hosszabban időzik, és míg Svájcon és Németországon csupán átutazik, Itáliát mélyebben megismeri. Elfoglaltságai, érdeklődése, találkozásai, látogatásai a humanista európai körút jegyeit hordozzák magukon.
A szöveg egy részét egy titkár készítette, aki vagy Montaigne tapasztalatairól beszél, vagy többes szám első személyben ír, ám aki Rómában elhagyja a társaságot. Az Útinapló további részét maga Montaigne írta. A titkár által készített, nem autentikus Montaigne-szövegek kellőképpen tükrözik ahhoz Montaigne tapasztalatait, hogy a Montaigne-életmű részének tekintsük, egyes részek egyértelműen Montaigne elmélkedéseinek szabad függő lejegyzései. 
A szövegben számos olyan történelmi és földrajzi vonatkozású részlet található, amely még a művelt olvasóközönség számára is jegyzetet tesz szükségessé, enélkül csak a korszak történelmében kivételesen jártas kutatók számára lenne maradéktalanul érthető. A bevezetés, a tárgyi jegyzetek és a válogatott bibliográfia a felhasznált francia kiadások jegyzetanyagának és dokumentumainak figyelembe vételével készültek, de nem azok átvételei. Újabb szakirodalmi eredményeket is felhasználtunk, a jegyzeteket a magyar olvasóközönség igényeihez igazítva.