Ebben a kötetben kollégái,tantársai, doktoranduszai, tanítványai „történetírásaikkal” köszöntik a 75 éves professzort. Az így megjelenő munkák elsősorban Ladányi Sándor fő kutatási korszakaival, a reformáció, illetve a legújabb kor magyar (egyház)történelmével foglalkoznak, de került az ünnepi kötetbe teológia, illetve eszmetörténeti, és bibliai kontextusú írás is.

Az emlékezés, identitás és diszkurzus fogalmai számos jelentésréteggel rendelkeznek, egymás mellé helyezésük és közös tárgyalásuk pedig megnyithatja az elmét, beindíthatja a képzelőerőt, s az emberi ügyekről folytatott közös gondolkodás és beszéd kiváló kiindulópontja lehet. Ez a várakozásteljes elképzelés jelentette e tanulmánykötet kiinduló pontját, melynek szerzői a humán tudományok művelői, így az irodalomtudomány, a nyelvészet, a pszichológia és a szociológia hagyományait követik.

A könyv fő üzenete, hogy az iskolák akkor lehetnek a szükséges társadalmi változások előmozdítói, ha képessé válnak egészintézményes szinten, minden működési területükön mintát mutatni a fenntarthatóság felé törekvésre, és a diákok egyenrangú félként kezelve be tudnak kapcsolódni a fenntarthatósággal kapcsolatos társadalmi párbeszédbe.

1925-ben megjelent könyve nem csupán a szociológia egyik alapműve, hanem a történelem-, a kultúra- és az irodalomtudományokban is alkalmazott emlékezetkutatás origója. Elmélete szerint nem csupán az egyes emberek, hanem a társadalmi csoportok és társadalmak is rendelkeznek emlékezettel, amely identitásukat és stabilitásukat alapozza meg.