Tanulmányok Kertész Imréről

A Dajka Gábor Társaság által 2002 tavaszán rendezett konferencia anyagára alapozó kötet a legifjabb irodalmárnemzedék Kertész-képébe nyújt bepillantást, bizonyítva, hogy az immár Nobel díjas szerző a hivatalos elismerés előtt is népszerű kutatási téma volt a fiatalok körében - miközben a konferenciához hasonlóan a kötetben is szerepet kap egy-egy valamivel idősebb pályatárs (Margócsy István, Schein Gábor).

Performativitás, műfaj, test

Amint szólni kezd az ember valamiről, rögtön beleütközik az azonosítás problémájába. A beszéd mintha a világ felosztását is magába foglalná - már az első szóban. Persze, az isteni parancsok kora már leáldozott.. Mégis, az a mód, ahogy beszélünk valamiről, a gondolkodás újra és újra felülvizsgálandó tárgyát alkotja.

Két jól elkülöníthető csoportja van azoknak, akiket „joyce-iánusoknak” nevezünk: a „belsősök” és a „külsősök”. A „belsősök” a szövegek eltökélt feltárására koncentrálnak, az utalások és a mutációk megszállottjai, és sok esetben még Heideggernél is Heideggerebbek a filológiai mélységek feltárásában – természetesen az alászállásban. Ismerek néhány elsőrangú „belsőst”, s nagy tisztelettel adózom nekik: ilyen a kaliforniai John Bishop és az antwerpeni Geert Lernout.

A lábjegyzet a történész számára azt jelenti, amit a természettudós számára a kísérlet jegyzőkönyve: nélkülük csodálattal vagy ellenszenvvel vizsgálgathatjuk a téziseket, de nem lehet őket igazolni vagy elvetni.