Luis Buñuel önéletrajza megejtően izgalmas pályakép. Leginkább azért, mert nincs benne semmi nagyképűség. De ahogy elmondja, hogy mi történt vele, mégis mindig fontos dolgokról beszél. Arról, hogy hogy rajzolódik ki egy ember arca.

A cím, Vegyünk búcsút együtt a szeretettől, a narrátor öccsének temetésén elhangzó búcsúztató első sorára utal: Vegyünk búcsút együtt Roy Venkenraytől. Roy egy abszurd baleset áldozatává vált, és néhány napos kóma után hunyt el. Ha a család többi tagja több felelősségérzettel bírt volna, esélye lett volna a túlélésre. Ám anyját, Millie-t, és apját, Stafot túlságosan is lekötötték alternatív partnereik, akiknek ágyában a boldogságot keresték, bátyját, Gretjant pedig kizárólag saját művészi ambíciói érdekelték. Max Eugene, a narrátor három napon keresztül folytatja monológját, amelyben a harag, a felháborodás, a kellemetlenkedés és a szeretet hiteles egységbe olvad. A halál és a kétségbeesés történetét Gronda a komikus regiszterek teljes skáláján játssza el nekünk.

A könyv kritikai fogadtatása ragyogó volt, és 2010-ben versenyben volt a legjobb első könyvért járó akadémiai díjért.

"Tizenhárom év Nyugat-Berlinben. A barátaim Charlottenburgban, Steglitzben. Claudio bátorított, Benno helyet csinált nekem az íróasztalán.
Virginia Woolf. Charlotte Salomon. Nők, akik meg akarnak szökni a gyerekkorból. A hamis alázatosság ellen. A haragért. És az emlékezésért."

„Franziska Gerstenberg érti a módját, hogy miként tudja alakjainak lélektanát tapintatosan és beleérzéssel megrajzolni, a magányosságukat, az illúzióvesztésüket és csalódásaikat egyszerre tolakodástól mentesen, de mégis határozottan leírni. Tökéletesen uralja a rövid novellaformát.” (Jochen Rack)