Kortárs számi költőnők antológiája 

1927-ben jelent meg Malinowski – magyarul most először hozzáférhetővé váló – Nemiség és elfojtás a vad társadalomban című könyve, amelyben korábbi tanulmányát további két résszel kibővítve, tételesen is cáfolta Freudnak az „őshordáról” kifejtett nézeteit.

 

 

 

„A Bölcsesség könyve által kínált út nagy fontossággal bír számunkra, mai hívő emberek, különösen keresztények számára. A mi történelmi közegünkben nem kell újra felkínálni olyan normákat, amelyeknek alig van értelme napjainkban. A Bölcsesség könyve megvilágításában a Törvény inkább az üdvtörténet változó történelmi helyzetekben aktualizált egészét jelenti egy olyan jövőre tekintve, amely túlmutat minden jelenlegi lehetőségünkön, és abban a meggyőződésben, sőt, abban a hitben, hogy Isten bölcsessége jelen van minden teremtményben és minden emberben.”

A természettudományok hermeneutikai értelmezése a mai tudományfilozófiának az egyik legmarkánsabb és legizgalmasabb ágát jelenti. E kötet tanulmányai megpróbálják feltérképezni azokat a lehetséges találkozási pontokat és konfliktusokat, melyek a tudományok hermeneutikai megközelítését más tudományfilozófiai irányzatokkal összekapcsolják, illetve azoktól elválasztják. A legfontosabb tudományfilozófiai irányzatok hermeneutikai elemzése mellett a - hermeneutika történeti érdeklődésének megfelelően - tudomány- és kommunikációtörténeti tanulmányok is helyet kapnak a kötetben.

„Útra kelnek, mint mai argonauták, és meglelik a világot, önmagukat és a szerelmet.”

 

Joan Margarit (1938) és Francesc Parcerisas (1944) a kortárs katalán irodalom meghatározó, sok rangos irodalmi díjjal elismert, sok idegen nyelvre fordított alakjai. Mindkettőt a spanyolországi rendszerváltás kora, az ún. ’70-esek nemzedékéhez sorolják. Nyugdíjba vonulásukig mindketten egyetemi oktatók voltak: Margarit mint az épületszerkezettani számítások tanszékvezető professzora, neves építészmérnök, Parcerisas pedig mint a fordítástudományé, termékeny műfordító és a katalán irodalmi élet szervezője, fontos intézmények vezetője.

„Mire jó a lehajtható vászontető, ha az ember sohasem nézheti az eget, mert mindig rossz idő van?”
Ez a végtelen gyöngédséggel és szeretettel megírt regény méltán vált az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb irodalmi szenzációjává Franciaországban.

 

Egy ​letűnt mesevilág elevenedik meg a könyv lapjain egy legendás személyiség, Mihail Bgazsba alakján keresztül, aki Hruscsov idején volt Abházia első titkára, s emellett tudós biológus, genetikus. A könyv akár korlenyomatnak is tekinthető, hiszen felbukkan benne Hruscsov és Fidel alakja, a karibi krízis...