Mindenütt ​ölnek és gyilkolnak, bombáznak és lőnek, országokat rohannak le és szállnak meg. Az Európa Unió területét leszámítva reggeltől estig háborúskodásokról, rajtaütésekről, állami vagy magánterrorizmusról hallunk a tv-ben, rádión és interneten. Az emberek számára a torzsalkodás, a feszültségek, a háborúskodás és a viszályok tömkelege sok szenvedést okoz. Miért van ez, és hogyan lehetséges?

A könyv 2018-ban megkapta az igen jelentős németországi Geschwister Scholl-díjat, amelyet minden évben olyan könyvnek adnak, amely "szellemi függetlenségről tanúskodik, és serkentőleg hat a polgári szabadságra, erkölcsi, intellektuális és esztétikai bátorságra, valamit ösztönzést ad jelenbéli felelősségtudatunknak."

A ​20. század első nagyobb népirtása 1915-ben kezdődött, amikor az oszmán-törökök örmények százezreit deportálták és gyilkolták meg. Az első világháború után kiderült, az áldozatok száma megközelítette a másfélmillió főt. „A sivatagban élhetnek, de másutt sehol” – jegyezte meg Talat pasa – az örmény népirtás első számú kitervelője az örményekkel kapcsolatos elképzelését. Ez a mondat foglalja össze talán leginkább a korabeli oszmán politikai elit cinikus és embertelen gondolatmenetét, melyet később európai körülmények között egy másik politikai ideológia is végrehajt, s amely holokauszt néven mindannyiunk történelmévé válik.

Korábbi korokban a filozófusok a lét általános problémáit, a megismerés egyetemes törvényeit és az úgynevezett örök igazságokat igyekeztek feltárni, a modernitás kibontakozásával mindezt már a természettudományok szemléletére alapozták.