„Fjord szabadon dönt arról, amiről a Magyarországon élők nem dönthettek”

Váradi Péter: Eddig főként Tore Renberg életművének magyar fordítójaként ismerte a hazai közönség, a nevük szinte egybe forrott a magyar olvasók számára. Ám míg Renberg a 70-es években született nemzedéket képviseli, addig Dag Solstad egy korább nemzedék, a ’68-asok nemzedékének talán legfontosabb norvég írója. Milyen élményt jelentett megismerkedi ezzel a világgal?

Szilágyi Orsolya: Dag Solstad világa nem volt ismeretlen számomra, mivel skandinavisztika szakos egyetemistaként több művével megismerkedtem. A Regény, 1987 többek között egy olyan világot tár elénk Norvégiában, amely szüleink, a most élő idősebb generáció számára a hétköznapok valóságát jelentette, azonban Norvégiában, Fjord szabadon dönt arról, amiről a Magyarországon élők nem dönthettek, ezért egy napon megteheti, hogy kilép. Ez itthon nem történhetett volna meg következmények nélkül. Solstad lefesti nemzedékének lehetőségeit egy szabad országban, küzdelmes, de eredményes próbálkozásait, ifjúkori gátlásait, amelyek nagyon mélyen léteztek a vallásos, lutheránus társadalomban, és egy fiatal számára nehéz levetkőzni mindazt, amit otthonról magával hoz. Solstad mélységei, filozófiai elmélkedései, véget nem érő, sokszor összefüggéstelennel tűnő mondatai az író alkotói flow-ját jelzik, amint minden valóságtól elrugaszkodva elmélkedik a világról. 

VP: Dag Solstad híres arról, hogy a nyolcvana évek második felétől szinte mindegyik FIFA labdarúgó-világbajnokságot önálló kötetben „énekelte meg”. Ebben a regényében is lépten-nyomon tetten érhető a sporthoz való intenzív kötődése. Ez milyen kihívások elé állította Önt műfordítóként?

Szilágyi Orsolya: Nem csak Solstad, mondhatnánk egész Norvégia egy nagy szurkoló tábor, ha nem is a fociért rajonganak leginkább, de a korcsolya, a sífutás, a síugrás, a különböző futóversenyek és sok más sport leköti és összetartja a norvégokat, például amikor egy teljes munkahely együtt szurkol egy norvég csapatnak, vagy akár csak egy-egy versenyzőnek egy nemzetközi eseményen. Ez egy magyar munkahelyen aligha képzelhető el. Fordítóként mindig kihívás olyan témakörök feltárása, amelynek részletei nem tartoznak a legismertebb hétköznapi szókincshez, de főleg a futball területén komoly segítségem volt, mivel egyik gyermekem focirajongó, és az elmondottak alapján rögtön tudta, hogy miről van szó.

VP: Solstad regényében tetten érhető egyfajta kiábrándultság a saját fiatalkorának intézményeivel, ideáljaival szemben. Hogy látja, mennyiben lehet ez aktuális a mai magyar olvasók számára? Vajon meg tudja ez szólítani a fiatalokat, és ha igen, akkor mi lehet az, amibe bele tudnak kapaszkodni?

Szilágyi Orsolya: Fjord, mint minden más fiatal, szeretné megváltani a világot, szeretne valamit másképp, jobban, komolyabban, vagy szabadabban csinálni. Ez a magyar olvasók számára is ismerős helyzet, hiszen mindannyian kiábrándultunk már intézményből, ideálból, vagy ha még nem, akkor úgy tudunk lelkesedni, ahogyan senki más. Solstad Fjordja talán pont azért kerül az egyik extrém helyzetből a másikba, mert meg akar felelni valami olyasminek, amire képtelen, és végül bosszút áll a maga módján, mert nem tud mást tenni. Fjord bizonytalan, nincs önbizalma és keresi önmagát, ezért másokat próbál utánozni, mások példáját, idealizált világát próbálja követni, ami valójában nem létezik. Talán pont erre a bizonytalanságra érdemes figyelni, amely a főszereplőt teljes elkeseredésbe, kilátástalanságba vezeti több alkalommal. Talán érdemes inkább felvállalni önmagunkat, hogy utána megtaláljuk azt az utat, amit saját lelkiismeretünk szerint tudunk járni, úgy, hogy nem adjuk fel önmagunkat.

VP: Az Ön számára személyesen mi volt az, ami leginkább megragadta a könyvben?

Szilágyi Orsolya: Nagyon tetszett a regény fordulatossága, a hirtelen elvágott szálak, amelyek lehetőséget adnak a továbbgondolásra. A regény karakterei is elég tág skálán mozogtak, a norvég társadalom minden rétegével találkozhatunk, mindenki valamilyen szempontból kicsit különc. Tetszettek a különböző visszatekintő történelmi, földrajzi, társadalmi újítások is, amelyekre az író oly nagy hangsúlyt fektet a regény során. 

VP: Köszönjük a beszélgetést!